StarTales

A kiadványról:

Hol volt, hol nem volt, valamikor 5000 évvel Palpatine és Skywalker előtt, volt egy ragyogó képregénybirodalom, természetesen a messzi és gazdag Amrikban.. Megannyi fényes borítójú, ünnep a szemnek kiadvány védelmezte ezt a Birodalmat. De néhány renegát comics elszökött, és új Birodalmat létesített Agyarországon. Ők nem voltak olyan szépek. Lapjaikon átütött a tinta, gyakran a szemközti oldalra, megduplázva az élményt, és úgy általában véve a lapok maguk is randák voltak. A két birodalom jobban már nem is különbözhetett egymástól. Jól el is távoldtak, és hallani sem akartak egymásról. Mígnem, egyszer aztán, csillagidő ennyi meg annyi, két nem normális peremcserkész kiadvány be akarta bizonyítani, hogy Han Solo tévedett, és lehet asztrogációs számítások nélkül is ugrani a hipertérbe. Most aztán jól itt vannak, én meg nem tudom hova tegyem őket. Mert ha így nézem a fényesek közé valók, ha meg úgy nem ánglis a szövegük.
Az egyik már a befolyásom alá került, a másik még menekül. De nem adok neki két hónapot, és az enyém lesz. Na persze akad néhány ellenzője a hadműveletnek, mondván lehetne azért a borító is vastagabb, és belekívánkozna ebbe még a 0. rész is, de lássuk be, ez egy nívós kiadvány. És valahol nagy lehetőség a változásra.

A történetről:

Nálam a múlt hét a Sötét Oldal delejes vonzásában telt. Ami nem is csoda, hisz a hörgő, puffogó, gyomorbajos Darth Vader helyett ezúttal az Enterprise tüköruniverzumának ördögien, csábítóan, dögösen, haspolós Hoshi Sato császárnőjének sikerült rávennie arra, amire a rothadó fogú Darth Maul-nak sem. Hogy a rosszfiúknak szurkoljak. Azaz a rossz lánynak. Hiába, no. Ízlések és pofonok. Nna nem mintha olyan nagy választék lett volna a tükörnek azon az oldalán a jókból.
Ezek után talán nem csoda, hogy ez a mese is bejött nálam. Holott itt sem annyira a Jedik Históriái, mint inkább a Sithek aranykora domborít. Hőseink nem tipikus fénykardforgatók, akik itt jobbára csak statisztálnak a meséhez, hanem két léhűtő, akik a lovagok nehéz élete helyett, a peremcserkészek gyors meggazdagodással kecsegtető karakterkasztját választotta. Szépen tönkre is mennek bele, és most a betevőért való hajsza közepette, olyan vidékre vetődnek, ahova nagyon nem kellett volna.
Meg aztán jó lehet a tűz közelében is ülni. Kevin J. Anderson meg elég közel ülhet. Írt ő már folytatást a Düné-hez, Frank Herbert fiával, olvashattuk nevét X-Akták könyvborítón, és valakivel nagyon jóba lehet a Star Wars franchise-nál is. Stílusa inkább mennyiségi, mint minőségi, de az tagadhatatlan, hogy ötletviharai…nos ötleteket eredményeznek. Néha hülye ötleteket. Mint például egy sovány hutt, vagy a Halálcsillag prototípusát kézikönyvből csatába kormányzó tehetetlen tudósgárda. Hogy Kyp Duron Anakin Spunkmayert megszégyenítő morális bizonytalanságáról, már ne is essék szó.
Ezúttal azonban, legalábbis eddig, ötleteit, melyek már-már a komplexitás jegyeit mutatják, sikerült egységes mederbe terelnie. Van itt kérem, ármány, gonosz, intrika, de még szerethető főhősök és mellékszereplők is. Vagy ahogy a tizedikről zuhanó Susan Ivanova mondaná: Eddig még jó.

A hangulatról:

Az hiszem, ilyennek kellene lennie a Stargate-nek, ahhoz hogy szeressem. Egyiptomi hangulat és környezet. Nem csak egy-két díszletelemből és páncélból. A rendszerurak valóban ijesztők. Persze van is hozzá normális öltözetük, nem csak gépből beszélnek egy költséghatékony kosztümben.
Az pedig lassan már tradició nálam, hogy ha egy Star Wars éra kilép a Lucasi kötelmekből, az nekem rendre bejön. A Jedik energiatáskából vezérelt fénykardjai. A Sith-ek sötét energiával feltöltött fémpallosai. Az ódon Szenátusi épület. A rosszfiúk kastélyai. Ragnos csarnoka, ahol majd öt évezred multán ugrálok Jedann Korr-ral Tavion ellenében. A korabeli hajók eltérő kivitelezése. A szereplők eredetisége, ötletessége, mind telitalálat. Akárcsak az ezer évvel később játszódó Kotor PC játékok sztorija, Ebon Hawk-ja, vagy szervizrobotja.
Ez bizony egy újabb (még inkább régebbi) izzig-vérig Star Wars éra.
Gondolkodtam rajta, miért ezzel a történettel kezd a honi kiadó. Talán mert kronológia szerint ez a legkorábbi. Talán, mert sokan kedvelik. Talán, mert az USÁ-ban is most jön ki TPB-ben. Én eddig azért nem ugrottam neki angolul, mert a kissé idejét múlt rajzok, és az időben távoli történet elbátortalanított. Most hogy már ismerem, kíváncsian várom a folytatást is. Mert alakuljon bárhogy is a KJA vezényelte történet, egy már biztos.
A Jedi Históriák képi világának és illusztris szereplőinek hála a Star Wars univerzum újabb ezer esztendővel gazdagodott.

„Kölyökkoromban emlékszem, már a farkas tetszett a mesében. Azt szerettem, aki esélytelen, mint a negatív hősök a filmeken.”
Akár kezdhetném így is a postot, csak hát nem lenne igaz. Világéletembe a jófiúknak szurkoltam. Kölyökkoromban emlékszem volt is egy ilyen mese. Ha majd itt senki sem tudja megmondani mi a címe, fellőjük a Melyik volt ez a film topicba.
Volt benne egy öreg remete, aki a sivatagban élt, és ezért bolondnak nézték. Volt egy srác, akit a barátai Sajtkukacnak csúfoltak, nem sejtve, hogy ő a Jani. Egy csempész, aki csukott ajtókra lövöldözött. Egy wookie aki beindította és két droid, akik közül akkor még egyik sem emlékezett semmire. A kicsi, a nagy, az Artúr meg az indián. Jól ki is szabadították a hercegnőt, hogy aztán azon agyaljanak, nem kellene e visszatenni a cellájába mégis, ha folyton ennyit jár a szája. Később jött a szerencsejátékos is, és Jabba vitorlásbárkájánál rendesen meglódultak az események.
Pont úgy, mint amikor Kevin Costner engedte el lángoló nyílvesszejét, bele a lőporos hordóba, megakadályozandó egy nyilvános akasztást. Azóta is ritkán látni ekkora felfordulást. Talán csak egy-két jobban sikerült szuperhős képregényben, ahol az X-Men, a JLA vagy épp az Avengers osztja az ellent.
Pedig a recept adott. Nem is túl bonyolult. Kell egy csapat. Ennyi.
Időről időre azért felfedezik újra. Például a Knights of the Old Republic játékban. Hogy aztán jól eltolják a Kotor 2-ben.

A Star Wars Rebellion érája is sokáig e recept nélkül próbált üzemelni. Voltak jó és rossz pillanatai is. Az Empire cím felvonultatott remek kis udvari puccskísérletet, megismerhettük jobban Biggs Darklighter rövid életét is, de valahogy a Classic Star Wars képregények, vagy a D6 rpg Lázadós hangulata csak nem akart visszatérni.
Születtek történetek Luke-ra, Han-ra, Leiá-ra is. De talán túl sokat akartak markolni velük. Érzelmeset írni rájuk. Feszegetni kapcsolatuk feszültségeit. Pedig csak jól meg kellett volna kergetni őket néhány csillagrombolóval.
A Prequel idején persze kikerülhetetlen volt a crossover is. Még ha a régi rajongók egy része, aligha tartotta is fontosnak, hogy Luke összefusson egy még mindig aktív klónharcossal, vagy hogy egy másik bolygón Darth Hayden hagyatékával viaskodjon. És ez a cím, azért talán mégiscsak az ő kedvükért futott. Vagy sem?
Sebaj! Az előzménytrilógia kifutásával a címek nagy része is lecserélődött. Így lett példul az Empire-ből Rebellion. Mennyivel pofásabb is ez így, ugye Lázadó barátaim?
De persze nem is ez a lényeg, hanem hogy a korábbi szál továbberőltetése után, melybe belefért még egy űrcsata is az V. és VI. epizód közé, végre itt is verbuválódni kezdett egy csapat. Amúgy Kotorosan.
Épp ideje volt már! Mégiscsak röhej, hogy a régi legyen a leggyengébb cím!

Van egy információüzérünk, aki rájön, hogy egyik adatcsempésze olyannyira szimpatizál a Lázadással, hogy nekik is szállít az övéből. Hálából bombát helyez a fejébe, és öngyilkos küldetésre küldi. Hősünket, akinek fő dilemmája alighanem az lesz, hogy nem tartja magát hősnek, elkíséri az üzér asszisztense. Kettejük kapcsolata bizonytalan és így eléggé feszült, de a leányzó legalább nem a Playboy lapjairól lépett le. Így aztán hamar szerethetővé is válik, pont, mint Carrie Fisher. A csapat kiegészül egy rendesen italbarát tolvajjal, egy renegát Jedivel, és egy űrjárgánnyal. És a recept máris muzsikál…
Nem éreztem ilyet, mióta…
Nem mondom, hogy nincsenek fenntartásaim. Renegát fénykardforgatónk fénykardszínválasztása, nem túl bizalomgerjesztő. Darth Vader füzetvégi felbukkanásához sem ragaszkodnék. Nem kell neki ott lennie mindenütt.
De a humor és a hangulat mégiscsak bizakodásra ad okot. Tolvajunk alkoholért könyörög a legválságosabb pillanatban, majd segítőkészen felajánlja, hogy annak hiányában kiissza az üzemanyagtankot, ha már úgyis kilövik őket. A csapat vezetője, pedig ugyanúgy tépelődik azon, hogy beálljon-e a felkelők közé, ahogy azt a nagy elődök is tették.
Még csak az elején tartunk, és nem akarom elkiabálni, így csak ennyit mondhatok:
Irányt tartani!!!!