Margaret Weis neve hazánkban is jól ismert Tracy Hickman-nel karöltve álmodták meg nekünk a Sárkánydárda Krónikákat, és számtalan másik fantasy világot is. Ez a széria, mely egy trilógiából, egy negyedik részből, egy spin off trilógiából és egy sikertelen kártyajátékból áll, azonban az általam oly lelkesen preferált űropera világába ragad bennünket, ezúttal a társszerző támogatása nélkül. Ráadásul a Youll mester által álmodott borítón még fénykardok is villanak. S mivel az esély a megjelenésre hazánkban gyakorlatilag nulla, a teljes történet végigfordításáé, pedig konvergál a mínuszhoz (lásd Timothy Zahn Conquerors és Cobra címei, vagy M.W. és T.H. Halálkapu verzuma), természetesen ebben a blogban az ismertető helye.
A történet már rögtön az elején csavar egy jókorát a megirigyelt sikertörténet alapjain. Itt egy jól működő Birodalmat dönt romba, és vált fel egy kegyetlen Demokratikus Köztársaság. Feltehetően ez nem az írónő politikai állásfoglalása, pusztán megoldóképlet az űroperás, királyos-kardos elemek használatára. Illetve ahhoz az elképzeléshez, hogy az olvasó mindvégig bizonytalankodhasson az ügyben, ki is az igazi ellenfél és gonosz a felfordulásban. Amit néhány, a korrupt hatalom ellen lázadó zsoldos karaktere, egy univerzumszaggató fegyver utáni hajsza, genetikailag fejlesztett harcosok rendje, és egy új ellenség támadása is színesít.
A cselekmény egy peremvidéki bolygón veszi kezdetét, ahol az életben maradt Őrzők a meggyilkolt király fiát, a trón örökösét rejtegetik. Előle, pedig egészen az első kötet végéig származása titkát, és a rá váró küldetés mibenlétét. Persze a rejtekhely holléte kiszivárog, és kezdetét veszi a csillagközi fogócska. A folytatásokban, nem árulunk el nagy titkot, a herceg hatalomra jut, majd a negyedik részben néhány társa még a béke megteremtésére is erőfeszítéseket tehet.
Internetes mélatói szerint a sorozat legfőbb erénye, hogy a főhős mindvégig ellentétes érzelmek között őrlődik. Korábbi szeretőjével konfrontálódik, és akárcsak a Dűne Paul-jának személyes áldozatokat kell hoznia a politika porondján aratott sikerért. Ezek aztán olyannyira megkeményítik karakterét, és hitelessé teszik harcát, hogy egyes véleményezők odáig ragadtatják magukat, szerintük Margaretnek gyakrabban kellene Tacy nélkül írnia.
Forrás:
http://www.staroftheguardians.com/
Recent Comments