'Sci-fi filmek' kategória archívuma.

Serenity

serenity.jpg

„Levél vagyok a szélben. Nézd, ahogy szárnyalok!”

Kevés idő előtt törölt szériának adatik meg, hogy szerzője egy filmmel még lezárhassa, amit elkezdett. Kevés cím kap méltó finálét. Ez itt azonban már-már költői véleménynyilvánítás az információ szabadságáról, az elnyomás lélektelenségéről, s a hétköznapi hősök áldozatáról. Joss Whedon akár eltervezte előre, akár csak a végén oldotta meg saját feladványát, kiváló csattanóval derített fényt, River titkára, és a Fosztogatók/Harácsolók rejtélyére.

A látvány meglepően erős. A pergő akciójelenetek remekül koreografáltak. A vágások dallamos klippé formálják a filmet. Melyben, egymagában annyi új helyszínt kapunk, mint magában a sorozatban. S akkor még nem beszéltünk, a szerény véleményem szerint, minden idők leglátványosabb űrcsatajelenetéről.

Bár az univerzumot továbbra is csak idősebb, és érettebb fogyasztóknak ajánlanám, itt már az erőszakos, sokkoló jelenetek sem öncélúan támadnak ránk. Részei a hangulatnak, az üzenetnek. Ezzel együtt itt már nem is annyira sci-fi-western hibridről, mint inkább akció-horror-sf keverékről beszélhetünk.

A legénységet érő veszteségeknek szintén helye van a történetben. Az első a főszereplővel érteti meg, hogy nem menekülhet örökké saját maga elől, másokat sodorva ezzel bajba. A második a csapat áldozata egy csapattag lelki békéjéért. Nélkülük súlytalan lenne a menet.

Így viszont egy hangulatos búcsú, egy kiemelkedő ötlettől. Ami ki tudja, kapott volna-e ilyen méltó befejezést, ha sorozatként terebélyesedik ki. Igaz akkor meg a világát ismerhettük volna meg részletesebben. De adott körülmények között érthető, hogy a szerző a lényeg bemutatására törekedett. A többit, pedig lezártnak tekintette, mint Book tiszteletes múltját.

-”Erről még beszélnünk kell egyszer.”

-”Nem. Nem kell.”

Perry Rhodan kalandjáték

Ami az amerikai szórakoztató sci-fi számára Buck Rogers és Flash Gordon karaktere, az a németeknek Perry Rhodan figurája. A wikipedia a világ legburjánzóbb űropera sorozataként aposztrofálja. Szégyellem is, milyen keveset tudok róla. Pedig 1961 óta jelenik meg könyvekben, képregényekben, moziban, PC-n, és most már kalandjáték formájában is.

A mese szerint a jó öreg Perry az első földi űrhajós, aki eljut a Holdra. Ott kapcsolatfelvételt hajt végre egy idegennel, majd halhatatlanná lesz. Hogy aztán még 3000 évesen is csodaszép hölgyeket szabadítson ki harcirobotok fogságából, és más galaktikus csetepatékba keveredjen, a Föld védelmezőjeként.

A játék készítői humorban gazdag élményt ígérnek, ami elnézve a hivatalos oldal galériájában sorakozó földönkívüliek és robotok fizimiskáját még össze is jöhet nekik. A hátterek tanulsága szerint, pedig sci-fi hangulatban sem lesz hiány. Reméljük a játékmenet is lesz ennyire ötletes. Megjelenés ehónap végén.

Dűne vs TV2

dune.jpg

Muad’dib lehetetlen időpontokban, ma, jövő és gondolom azutáni Szombat éjjeleken 00:40 környékén mesél majd hazája vizeiről a szépséges Chani-nak.

Forrás http://www.port.hu

Régi idők sci-fi-je

011.jpg

021.jpg

031.jpg

041.jpg

051.jpg

061.jpg

071.jpg

Szavazzunk! Szavazzunk! - Carrie Fisher

leia.jpg

Akkor most nem szövegelek olyan sokat.

Elöljáróban csak annyit, hogy rá kellett jönnöm, sajnos sok pótolni valóm van még a klasszikus sci-fi mozik terén. (Metropolis, 1984, Solaris, Mechanikus Narancs,)

Így előzetes terveimmel ellentétben újfent sikerült elmozdulnom a szórakoztatás és/vagy az űroperák, a teremtett illuzió világa felé.

Eszembe jutott az is hogy tényleg kellene egy spaceopera, rpg, fantasy, egye fene horror, rajzfilm, legjobb robot, legjobb földönkívüli, meg persze kategóriánként vagy öt képregényes szavazás is. Mert például Thrawn főadmirális, vagy Lord Dreed így nem kapott sanszot se. De aztán arra gondoltam, úgyis kevesen szavaznánk, és megint nem tudnék mi alapján dönteni.

Helyette itt vannak mozis sci-fi kedvenceim.

Continue reading ‘Szavazzunk! Szavazzunk! - Carrie Fisher’

Spagetti Sci-fi

starcrash.jpg

A mindenható Erő eltörpül amellett, amire ezek a technikai szörnyszülöttek képesek.

 

http://www.golobthehumanoid.com/mastergallery.html

http://www.golobthehumanoid.com/

http://barbarella.mon-oueb.com/index.php

http://www.flashgordon.ws/

http://www.geocities.com/Hollywood/6213/

http://www.buckrogers.org/index.cfm

http://www.imdb.com/title/tt0086346/

http://www.battlestargalactica.com/classic.htm 

http://www.coolcinematrash.com/movies/starcrash.htm

:)

The Legend of the Rangers

rangers.jpg

Az Árnyháború után alapított Csillagközi Szövetség már nem fegyverek erején nyugvó hatalom. A békét az Anla’shok-ok, az Őrszemek őrzik, akik nem avatkozhatnak egyetlen kormány ügyeibe sem, és háború esetén egyik félt sem támogathatják hajóikkal. Közvetlenül a Szövetség legfelső vezetésének jelentenek. A Szövetség informálja a világokat, akik maguk döntik el, hogy segítséget nyújtanak-e a megtámadott népeknek.
David Martel kapitány hűséges bajtársaiból, és kinevezésre esélytelen, várólistás Őrszemekből válogatja össze hajója a Lliandra legénységét. Ők értesülnek elsőként arról, hogy egy ősi és nagyhatalmú faj -a Kéz -a Szövetség romlására tör.

Most szívesen írnám, hogy mivel ez a legeslegnagyobb kedvencem, a mű hibátlan és vitának helye nincs. De persze ez ezúttal sem ilyen egyszerű. Mentségére legyen mondva, csak a látványvilágával tudok kötözködni, azt pedig könnyű rövidre zárni azzal, hogy nem volt rá pénz. A cím kezdőbetűiből összetett mozaikszó, nem véletlenül hajaz Tolkien meséjének címére. A párhuzamot Középfölde dúnadán kószái, és a Rangerek között, maga a Great Maker is nevén nevezte. Ezek a srácok és lányok is a határt őrizték, és figyelték Szauron, akarom mondani az Árnyak visszatértét. Majd a Csillagközi Szövetség békéjét őrizték, mint a Star Trek flottatisztjei a Föderációét, és tették ezt úgy hogy fénykardot, akarom mondani harci rudat forgattak a lőfegyverek világában. E három innen-onnan ismerős jellemvonás ellenére, egy eredeti, jól kidolgozott hátérrel.
Hol siklott ki mégis a vonat?

Kezdjük talán most is az anyagiakkal, és jms indokaival. Bár a Sci-fi channel zöld utat adott a pilotnak, az nem a csatorna saját terméke volt. Így többletköltséget jelentett volna. Ráadásul a debütálást az egyik parton sikerült az utóbbi évek legnagyobb futball döntőjére időzíteni, ami kilőtte a fiatal férfi közönség, azaz a várható nézők jelentős hányadát. Ha nem lett volna a döntő, vagy ha ez a sorozat is a Sci-fi channel saját címe, az már elegendő lehetett volna a mennybemenetelhez. Legalábbis a szerző szerint. Én azért felrónék neki még néhány dolgot.

Kezdve a reklámoktól. Az előzetes interjúk, a szokásos sötétebb lesz, komorabb lesz, katonásabb lesz dicshimnuszt zengték. Kérdezem én, miért? Egyrészt az eredmény korántsem lett olyan rémisztő vagy sötét, pláne nem katonás, mint ezekből a riportokból sejteni lehetett volna. Sokkal inkább volt humoros, hangulatos, pátoszos. Másrészt ezeket a cikkeket max a B5 fanok olvassák, nem a nagyközönség. Őket mi értelme olyasmivel etetni, ami nem is a kedvenc kajájuk? Az ő hívószavuk a realizmus, nem a pesszimizmus. Jó persze mindig akad néhány huszár, aki szerint a Babylon 5 eleje jobb volt mint a vége, mert az mennyivel komolyabb volt, de még ha igazuk is lenne, akkor is az utóbbi évadok hozták meg az igazi sikert. De ha még a nagyközönség is olvasná, hogy mit tervez jms, van logika abban, hogy mást ígérünk nekik, mint amit kapnak?
Bizonyára van. Gondolom ezért nem vagyok marketinges szakember. Nem értek hozzá. De a promocikkek nekem messze nem jöttek be.

Ami ennél jóval lényegesebb, -és szvsz a bukta igazi oka -hogy bár a csatorna lelkesen támogatta a címet, ez azért az anyagiakban nem mutatkozott meg. Egy dolog az, hogy az egyik igazgató, vagy mi a titulusa az illetőnek, Legend of the Rangers-es autóval járt haza és a Tesco-ba. Egy másik, hogy még a parancsnoki híd díszletét sem finanszírozták meg rendesen. Érdemes rákeresni az eredeti vázlatokra. Jól látható rajtuk hogy külön állása, ülése lett volna minden posztnak. Ehelyett egyetlen holoasztal körül társalgott mindenki. Nem valósult meg Sarah süllyeszthető lövegállása sem, ami alighanem a Millenium Falcon lövegjeire hajazott volna, Worf taktikai állásával kombinálva. A lőelemképző virtuális buborék, amit helyette kapott, sok rajongónak nem jött be, még ha nekem tetszik is. Mindkét változtatást meg lehet indokolni, a minbariak ezer évvel fejlettebb technikájával, de ettől még kevesebb lett a látványanyag.
De jms kreativitása továbbra is kifogyhatatlan, ha a díszlet hiányosságait kell takargatnia. Egy mókás jelenet gondoskodott róla, hogy a néző ne juthasson be a gépházba sem.
Érdemes felkutatni a Valen eredeti vázlatait is, és belátni, hogy a téglaforma hajótestre tett poénos megjegyzések is ügyes elterelő hadműveletek, melyek elfogadtatják a nézővel az egyszerűbb konstrukciót.
Egy ponton túl azonban már nem lehet minden hibát takargatni. Az elpusztított kolóniából, csak egy homályos kikapcsolódó holofelvételt látunk. A Lliandra burkolata gyenge grafikájú, az ellenfelek és hajóik megjelenése, pedig a leggyengébb. Holott-e négy elem megjelenése sorsdöntő lehet. Ez alól a műsor alól bizony menet közben megintcsak kihúzták a szőnyeget.
Gondolom a stúdió gyanítani kezdte, hogy a minbari hősök sérója sosem lesz olyan trendi, mint Sheppard-é, Rommi-é vagy Boomer-é. (Megjegyzem jms itt is ügyes volt. Úgy tolta előtérbe az embereket, hogy nem tűnjön úgy, mintha a minbarik eltűntek volna.)
Mit volt mit tenni? A színészek riportokkal próbálták beharangozni a neten, hogy jönnek, és kerülni a választ a kínos kérdésre, remélik-e hogy lesz sorozat a pilotból?

Persze hogy remélték.

És hogy mindezek ellenére miért mégis a szerelem? Természetesen a történet hangulata miatt. Mert maga a sztori nem bonyolultabb bármely pilotnál. Gyakorlatilag összefoglaltam az első bekezdésben. De azt hiszem jms az a típusú ember, aki akkor is megmutatja, hogy mit tud százon, hozott anyagból, adott helyzetben, ha a versenyt már rég lefújták.
A film első fele bevezet minket az Őrszemek világába. Megtudjuk hogyan élnek, miért választották ezt a hivatást. Milyen tradícióik vannak, egy hajó átvételekor. Hogy élik meg a minbari Anla’shokok, hogy az emberek után már drazik és narnok is Rangerek lehetnek. Milyen nehéz komoly küldetést kapniuk az újoncoknak és az új népek képviselőinek. Hol ülésezik újabban a Szürke Tanács. Hogy viselik az együttműködést emberek és minbariak.
Egy szó, mint száz, egy új világba léphetünk, megismerhetjük azt, és nálam mindig ez egy jó űropera elsődleges ismérve.
A színészek remekelnek. G’kar és az intrikus Kafta miniszter, ahogy mondani szokás viszik a hátukon a filmet, tíz kilo maszk alatt is. Milyen kár hogy Andreas Katsulas többé már nem lehelhet életet ebbe a figurába! (Újabb nyomós érv a dohányzás ellen.)
Az új hősök is jól adják, kivéve talán Sarah-t, de ő meg annyira csinos, hogy neki meg van bocsátva. A karaktereik hihetők, szerethetők. Mintha csak a srácok lennének a szomszédból. Nem, pedig egy követ fiai, vagy hírneves felfedezőcsalád leszármazottai. Kezdők, újoncok, esendők. A kapitányt csak azért nem vágják ki rögtön az elején a Rendből, mert G’kar pártfogásába veszi. Ráadásul olyan hősök, akiknek nem géppisztoly nő ki az oldalából.
A humor nagyon ott van, bár egyszer azért szeretném megkérdezni jms-t hogy akkor most pontosan mennyire hülyék vagy okosak a drazik. A lendület, fiatalos, sodró és a zene is odavág. Egy alkalommal meg arra figyeltem fel, hogy minbari háttérzene szól. Ez utóbbihoz persze kellett, hogy a minbariaknak legyen zenéjük. Ahhoz meg megint egy ember, aki világot is akart teremteni. Ezek azok az apróságok, melyek talán el is kerülik a studiók figyelmét, amikor döntenek.
Kár hogy a film második felére, amikor már az akcióknak, történéseknek kellene dominálniuk, a varázslat már törik. A sztori beszorul egy kis hajóra, ami látvány hiányában még szűkebbnek hat. A robbanások közt röpködő Sarah egymaga pedig kevés az üzlethez, ha egyszer nem mutatnak jól a támadók és a hajóik.

Összességében -nálam -mégis pozitív a kép. Néha olyan mintha nem is filmet, hanem klipet néznénk. Itt minden alaposan megkoreografált, kiszámított. Még ha hibaként is rójuk fel a Crusade-nak és a másfélórás B5 filmeknek, hogy nem a mai piacra termettek, itt már ezeket a hibákat hiába is keressük. A forgatókönyv egy nagyon is eladható pilot forgatókönyve. Innen már csak az volt a kérdés akarnak-e B5 sorozatot a pilotot finanszírozó pénzeszsákok.
Nem akartak. Persze nem mondták ki nyíltan. Titkolóztak egy darabig. Majd amikor már a műsortervből is hiányzott a cím, muszáj volt nyögni rá valamit. Kibökték hát, hogy nem terveznek már űrhajós, bolygós, idegen lényes címeket. (Én meg rávágtam, hogy akkor lehet nevet változtatni.) Ennek ellenére az Andromeda, BSG, SGA mind megkapták a maguk „lehetőségeit”. Döntse el mindenki, mit gondol erről!

Én mindenesetre ezért a hozzáállásáért nem komálom a „Sci-Fi” Channelt és a termékeit.

Ki a jobb nő? Szavazzunk!

roxnava.jpg

Szavazzunk! Szavazzunk! Javaslom, a Szenátus ruházza meg a főkancellár urat!
Na csak hogy megnyugodjatok, íme az én listám. A színészek nevét nem mind ismerem, de kárpótlásul a zsűrinek okozott bosszúságokért, itt egy-két-három Nia Peeples kép.
Gondban vagyok a listákkal, pontozósdikkal. Ha csak ez a pár blogger ír, az, mennyire lesz reprezentatív minta? Ráadásul: Brod nem szereti a sorozatokat, Sayed nem látott ötöt, Dzséjt-nek minden sorozat tetszik, én meg képtelen vagyok dönteni.
Mert ha mondjuk a DS9-ből az első három évad tetszett, Voy-ból meg az első kettő, Crusade-ből fél évad készült LotR-ból egy epizód, akkor most melyikre adjak mennyit? Babylont, Crusadeot ugyanaz az ember írta, csak a másodiknál kihúzták alóla a szőnyeget. Hajóknál Dzséjt elsütötte, hogy írt százat. Színészeknél is el lehetne lőni. Edward James Olmos remek színész, és nem ő az egyetlen az új BSG-ben, de maga a sorozat nem tetszik. Michael York ellenben a kedvenc címemben villan, de csak egy epizód elejéig. Ahogy az öreg Molibook is a DS9 Progressben, vagy a Crusade-os Mattheson hadnagy a Voyagerben.
A kategóriák túl tágak. Lehetett volna bontani. Például kedvenc sorhajó, kedvenc kapitány, kedvenc doki. Kedvenc epizód: Tng-TheInner Light, DS9 - Progress, B5 -Egy elkésett Avaloni utazó.
Legszexisebb színésznő? Már Riker is megmondta a klingon csajoknak; jöhetnek egyszerre. A színésznő és a színész miért két külön kategória? Melyik a jobb világ? A Stargate tíz évada alatt feltorlódott magyarázatok sora, vagy az évtizedek óta változatlan, de hangulatos Mongo bolygó.
Talán, ha előbb definiálnátok olyan fogalmakat, mint legjobb, színész, szexi, világ, akkor talán lenne mértékegység is hozzájuk, -és akkor nem a sci-fi definíciójába kötöttem bele.
A feladat komolytalan. A kiírás komolykodó. Tipikus sci-fi rajongói vircsaft. Így jártok, ha abbéli megállapításból kiindulva, hogy de buta listák jelentek meg a Neten, sajátot, jobbat akartok. Maga a listázás, a pontozás, számszerűsítés komolytalan, ilyen témák esetében, nem egyes listák. Mert mi mást bizonyítanak, azon kívül, hogy adott szavazóknak, mi a kedvence? Miben jobb ez, mint a gombnyomogatás? Oké, kifejtjük, de ezt megtesszük egyébként is, akkor minek a lista? (Persze értem én, elkelne egy kis látogatottság, ahelyett, hogy csak egymást véleményezzük.)
A propagálásával kapcsolatban is kétségeim vannak. Most majd az sf rajongók blogolni kezdenek, csak hogy szavazhassanak? Vagy a Zeneaddiktos fiúk kezdik el nézni az sf sorozatokat, amikor az sf blogosok is lemaradásban vannak?
Na persze utólag, mit okoskodom itt, ha nem vállaltam a részvételt a szabályok kialakításában.
És persze nem is én lennék, ha ennyi nyöszörgés közepette, azért nem farigcsálnám addig a problémát, hogy valami féleredmény csak kisül belőle. Jobb híján, nekem sem maradt más megoldás. Legjobb kategóriákba, kedvenceket írni.
Még jó hogy ma hajnalban egy marha nagy villámlásra ébredtem. Égi jelnek vettem. Ha már úgyis fent vagyok, és van egy kis időm, befejezem ezt az időrabló lehetetlenséget…

Continue reading ‘Ki a jobb nő? Szavazzunk!’

Dűne

dune.jpg

Gyermekkorom egyik meghatározó olvasmányélménye volt a Dűne-ciklus. A Csillagok háborúja kötetek asszimilálása után kaptam rá a könyvtárbajárására. Mivel ez a legenda mindössze három kötetre rúgott, kutatni kezdtem más hasonló alkotások után. Nem sok mindenre bukkantam, bár akkor még más okokból kifolyólag, mint manapság.
Jöttek hát Nemere István és Lőrinc L. László ponyvái, majd az Alapítvány és Dűne kötetek, melyek már tartalmukban is hatalmas Birodalmakról regéltek. Kölyökként persze nem sok mindent érthettem meg az elképzelhető legnagyobb hatalomvágy és az elképzelhető legnagyobb szegénység, megváltó hősöket a személyes áldozathozatal útjára taszító konfliktusából.
De a melanzs, fűszer, topter, doboló, hordozó, Féreg, sziecs, naib, kriszkés, Shai-Hulud, kismester, Muad-dib, Arakeen szavak újra és újra egy hihetetlen utazásra invitáltak. Egy a miénktől térben-időben és hangulatban nagyon távoli, de hihetetlen részletességgel megalkotott univerzumba. Zarándoklatom egy sosemvolt sivatagbolygó dűnéi közt oly hangulatos volt, hogy fel sem tűnt egyre többet és többet megértek a köteteket kitöltő, fejezetnyi intrikákból. A féregnyomok követéséből sokat tanultam az emberekről, és főképpen arról, hogy ezen a bolygón, a minimum törvénye érvényes.
Apropó intrika. Ha valaki azt hiszi a Sith-ek bosszúja Palpatine kancellárja tudott intrikálni, annak e kötetek kötelező olvasmány jellegét nem tudom eléggé hangsúlyozni.

Az első mozi sosem tetszett. Annak ellenére sem, hogy Patrick Stewart játszotta benne Gurney Halleck-et, és ifjabb Cooper ügynök Paul-t. Ezt úgyis ellensúlyozta, hogy Sting is színésznek képzelte magát benne, pedig éneklésével sem nyűgözött le sose.
Ellenben azok a sci-fi rajongók, kik ragaszkodnak elképzelésükhöz, mely szerint, ha valami, komor, durva, sötét és ijesztő az csakis értékes lehet odavoltak érte. Meg vissza.
Ez ügyben csak akkor nyugodtam meg, amikor olvastam, hogy maga Lynch is ezt a filmet tartja az egyetlen olyan alkotásának, amivel elégedetlen. Úgy érzi nem tudta megvalósítani, azt, amit akart, részben trükktechnikai-költségvetési okokból, részben meg az ezek okozta flusztráció miatt.
Egyébként sem hiszem, hogy ez a sci-fi klasszikus épp az ő látásmódjáért kiáltana.
A Sci-fi channel és Hallmark adók által szponzorált hat filmet viszont telitalálatnak érzem. Persze ha valakinek a Lynch film az etalon, az aligha fog osztozni véleményemen.
Televíziós költségvetéshez mérten, és pláne ahhoz mérten mire számítottam a „mi már nem tervezünk űrhajós idegenlényes sorozatokat” sci-fi csatornától remekmunka mind a két trilógia.

A színészek alighanem vizüket adták a halott szakmának, amikor még egyszer ilyen szerepeket játszhattak televízióban. Paul veszteségei, megkísértései, Alia bukása, Harkonnen tobzódása hatalmában mind egy igazi királydráma élő lélegző motorjai.
A játékban az sem okoz törést, hogy a mellékszereplők egy részét új arcok viszik színre a második trilógiában. Mert nem arcokat játszanak, hanem szerepeket. Hogy Susan Sarandon és Alice Krige is nevét adja a show-hoz, az már csak ráadás.
De muszáj külön kitérni a fiatal főhősökre is. Mert nemcsak szemrevaló, de tehetséges is a gárda. Például sci-fi filmben sehol máshol nem csillogtathatja ennyire tehetségét, ennyi szép nő, ennyire jó és ennyire nőies szerepekben.
Közülük kedvencem Irulan hercegnő, ki házasságra lép a főhőssel, és majd belepusztul a frigy névlegességébe. Kezdetben merényletre készül Chani az igazi házastárs ellen. Innen hosszú utat kell még bejárnia, míg végül rálel a megnyugvásra, az életét tönkretevő páros gyermekeinek nevelésével.
Mert boldog végben, itt aztán sem ő, sem más nem reménykedhet. A hősök sorsa itt az áldozat. Sokak kedvence Duncan Idaho szó szerint kétszer is meghal, azért amiben hisz. Ezeket a karaktereket egyszerűen nem lehet, nem szeretni. S ha valamelyikük elbukik, mint Alia vagy Paul együttérzésünk csak fokozódik.
Vétek lett volna rossz színészekre pazarolni, ezeket a szerepeket. De így, hogy ez nem történt meg, régi ismerőseink, csakugyan életre kelnek a lapokról.

Ahogy a helyszínek is. Érdekes mód, emlékeim szerint sosem láttam illusztrációt az Arakeeni palotáról. Mégis amikor megpillantottam, rögtön úgy éreztem: Igen, ez az! Mindig is ilyesminek képzeltem el!
A látvány itt hangulatot teremt. Nem dübörgő hangeffektusokkal és látványdömpinggel, hanem egyszerű kamera-beállításokkal. Természetesen nem állt rendelkezésre egy sivatag, de ha az operatőr érti a dolgát, egyetlen szél mozgatta függöny is többet mesél, mint hetven hollywoodi trükkgyár.
A makattek, háttérfestmények, kosztümök hibái számomra csak hozzátesznek a pozitívumokhoz. Elvégre itt egy patináns klasszikust álmodtak képernyőre. Az hogy itt-ott ráférne egy kis retusálás, csak bizonyítja, dolgoztak vele. Nem pedig, egy komputerzsoké matekozott rajta. Ennek ellenére akadnak lélegzetelállító, csak komputerrel létrehozható pillanatok is. A navigátorok, hajóik vagy a Férgek nem jöhettek volna létre tíz-húsz évvel ezelőtt ebben a formájukban. De animációt csak akkor kapunk, ha más technikával nem megoldható a dolog. Előre szólok, nincs benne annyi pixel, mint a Mátrix-ban. Meg aztán nem is lenne autentikus, hisz a Buttleri Dzsihad óta tiltott a gondolkodó gépek használata.

A remek látványhoz pazar szinkron, és csodálatos zene is dukál. Amikor Chani halálának, az ikrek születésének, az intrikusok levadászásának és egyben Paul legnehezebb áldozatának lehetünk tanúi, az egyik legszívbemarkolóbb dallam csendül fel, amelyet sf-ben valaha hallhattunk. Remélem nem hat eröltetetnek részemről, de itt nekem mindig az jut eszembe, hogy ilyen lehet az élet zenéje is.
De nem marad el a katarzis a másik két történetben sem. (A két trilógia ugyanis a ciklus első három kötetét dolgozza fel.) Alia kislányként, és megrontott felnőttként egyaránt magával ragadó. A halottaiból vak Prófétaként, meghalni visszatérő Paul-al pedig a legszívesebben együtt ordítanánk: „Gyertek, köpjünk vizet a homokra!”
De a hangulat nem csak a crescendók sajátja. Akárcsak olvasás közben most is utazhatunk.
A Nemesi Házak estélyeitől, Arrakis titkain át a végső felismerésekig. Lyet újra elveszi a pökhendi nemes étvágyát. Irulan ismét keresztülhúzza apja számításait. Leto ismét megnevetteti Ghanimát visszatértekor. Újra és újra. Mert ha egyszer megszeretted ezt a történetet, újra és újra elolvasod. Ahogy ezeket a filmeket is újra és újra látnod kell majd.
Ez, pedig a forgatókönyv érdeme. A forgatókönyvé melynek szerzője az én egykori, gyermekkori énemnél sokkalta jobban értette, miről is szól ez a mese. És pontosan ezt adta vissza, ahelyett, hogy a hasznot kergette volna.
Ezt a klasszikust nem egy kis hobbit nyirbálta és írta át, hogy jó sok legyen benne az akció. Értő kezek formázták filmé, apró csak a legendát jól ismerők számára kivehető, szükséges de kis változtatásokkal.
Az eredmény az utóbbi évek legjobb sci-fi mozija.

A Dűne ciklus utóéletéhez tartozik, hogy Frank Herbert halála óta fia, Brian Herbert és egy Kevin J. Anderson nevű ponyvavitéz, szabadult Arakis galaxisára. Senkit nem kívánok eltéríteni abbéli szándékától, hogy elolvassa, az újabb előzmény és folytatás köteteket. Utóbbitól már csak azért sem, mert állítólag Frank bácsi által hátrahagyott tervek alapján készült. De szögezzük le, kronológia ide vagy oda, Frank Herbert halhatatlan műveivel kell kezdeni. Mindenki más csak követő és hódoló lehet az ő univerzumában.
Én pedig, annak leszek hódolója, aki újra kiadja ezeket a legendákat, kicsi, gyűrögethető, puhafedelű változatban. Mert a szép, nagyformátumú, keményfedelű kötetek jól mutatnak a polcokon, de én olvasgatni akarom őket, nem a szobát dekorálni velük.




  • Kiemelt linkek


  • SEO, Friss hírek, információk, AdSense, Sci-fi & fantasy news, Expats Budapest, női magazin, Halász Katalin
    Joomla Toplista SG.hu