StarTales

Amazing Spider-Man - 417

Az ikertornyok leomlásakor egyetlen szuperhős sem volt a környéken. De még Bruce Willis sem ért oda időben. A Marvel comics kiadó gondban is volt az üggyel. A tornyok korábban számtalanszor szerepeltek füzeteikben, mint New York látványosságai. Egyszer például Vasember akadályozta meg, hogy gonosz keleti elenfele Mandarin, egy eltérített robotrepülőt kormányozzon nekik. De Varázsló éppúgy hívta párbajra ott Pókembert, ahogy Vízember is. Most pedig eléggé nagy port kavarva dőltek le. Természetesen számtalan ennél ezerszer komolyabb aspektusa is volt a tragédiának, de a kiadónak már csak emiatt is lépnie kellett az ügyben.

Mit is tehettek volna? Nem mondhatták, hogy az ő kitalált világukban, mely oly sok mindenben hasonlít a miénkre, és a DC comics univerumánál sokkal inkább reflektál a valóság történéseire is, több tucat szuperhős tengeti életét a nagy almában, de egyik sem ér oda időben. Azt sem lehetett meglépni, hogy annyi ember áldozata után, csak legyintenek a témára, és a tornyok továbbra is állnak, vagy egyszerűen eltűnnek.

Megszületett hát a döntés, a merényletet a “legnyújárkibb” szuperhős Spidey szemén keresztül kell ábrázolni. A felkérést jms kapta, aki rövid tépelődés után úgy döntött, hogy ezt nem tudja megírni. Aztán gondolatait mégis inkább Peter Parker-nek kölcsönözte.

„Nincsenek rá szavak.” Mondja mindenki közkedvelt Pókembere, miután késve érkezik a romokhoz. Thor a skandináv viharisten, és Herkules már a tűzoltóknak segédkeznek. Amerika kapitány keze ökölbe szorul, szeméből könny csordul. Spidey egy édesapját vesztett kisfiúnak segít. A kordonon túl újabb gyerekeket pillant meg, s rádöbben hogy azt, ami ezen a napon történt, nehezen fogjuk megmagyarázni a gyerekeknek.

Miközben lehetséges jövőkön töpreng a kordon mögött már nem csak New York, de az egész világ figyel. Megannyi nép átlagemberei, a XXI század igazi hősei, akik ezen a napon megtanulták, bármilyen messze is éljenek egymástól, jobban kell figyelniük egymásra, jobban kell törődniük közös gondjaikkal.

A füzet bevételét jótékonysági célokra fordították. A szerző állítása szerint egyaránt felolvasták zsinagógákban, mecsetekben, középiskolában és politikai gyűléseken is. Szerény ítéletem szerint is, az első értelmes reakció volt, azokban a napokban.

Captain America - Fallen Son

Amerika kormánya, mindig is ellenségképekkel operált. Így nem könnyű megítélni a terrorizmus fenyegetésének valódi méretét sem, mégha létezése tagadhatatlan is. Annál jobban felmérhető a veszély, a szabadságjogok korlátozása terén.

A Civil War nevű crossoverben két táborra szakadtak a szuperhősök. A Vasember vezette kormánypárti csoport hajlott a regisztrációra, míg Amerika kapitányának renitensei beintettek annak, s ragaszkodtak inkognitójukhoz. Bár a cím megítélése nem hozott osztatlan sikert, az írók legalább nem követték el a hibát, hogy summás ítéletet hoztak volna. Az összecsapások a két fél között, törékeny békével zárulnak, amikor Steve Rogers feladja magát, megakadályozandó a konfliktus további eszkalálódását. Pár nappal később a bíróság lépcsőjén egy merénylő lövése végez vele.

A Fallen Son cím az ezt követő napokban játszódik. Ellenfelekké lett barátok és bajtársak néznek szembe a veszteséggel, s készülnek fel a folytatásra. A legnehezebb feladat Tony Starkra vár, kinek beszédet kellene mondania a temetésen. Végül ezt a feladatot Falcon teljesíti. Jeph Loeb szavaival az amerikai álom születik újjá, miközben annak utolsó védelmezőjét temetik.

Captain America - The Chosen

Ha valaki szuper és képregényhős, ikon és jelkép egy személyben, annak nem csak kalandok áradatával kell megbirkóznia, de a jelek szerint halálból is többet írnak neki.

Egy újonc amerikai katona Afganisztánban szembesül a háború poklával. Elhatalmasodik rajta a félelem. Pedig ő a barlangomlás alá szorult, súlyosan sérült bajtársai egyetlen reménye. De ahhoz hogy segítsen, le kell küzdenie egy gyermekkori trauma okozta, klausztrofóbiás rohamot. Ráadásul vizionálni kezd….

Amerika kaptánya haldoklik. A szérum melynek erejét köszönheti, oly sok év után most saját szervezete ellen fordult. Ugyanakkor egy modern kémeszköz segítségével kapcsolatot létesít a bajba jutott regrutával is. Steve Rogers élete utolsó perceiben sem adja fel a harcot. Bizonyítania kell, hogy nincs hősiesség félelem nélkül. Mert csak így önthet bátorságot, abba, aki retteg. Felfedi hát az egyszerű titkot, melyet mindezidáig rejtegetett…

Szérum ide vagy oda, ő is csak emberből gyúrattatott. Félelmei elkísérték, az úton. De ugyanúgy küzdötte le őket, mint megannyi hétköznapi hős, a maga csatamezején. Most hogy távozik, rájuk vár a feladat, hogy felismerjék egyéni tetteik összessége változtatja meg a világot.

S ha az írók nem esnek abba a tévedésbe, hogy summás ítéletet alkossanak napjaink történelméről, nem teszem én sem. Döntse el mindenki maga, mennyiben hitelesek ezek a történetek. Mennyiben születtek anyagi célzattal, mennyire jöttek világra kényszerpályán, s mennyire állják meg helyüket napjainkban, hősöket állítva a fiatalok és gyerekek elé.

Az azonban biztos a világgal együtt szuperhőseink is változnak. Rádöbbennek, hogy nem ők menthetik meg a világot, hanem az olvasóik. Ők csak annyit tehetnek, mint DC-s kollégáik, akik a szökőár áldozatai előtt hajtanak fejet, egy kétoldalas képkockán adakozásra bíztatva rajongóikat.

A legnagyobb szuperhőscsapat a legkisebb. A Power Pack négy testvérből áll, akik egy földönkívülitől kapták képességeiket. Zero-G, LightSpeed, Mass Master és Energizer átlagéletkora messze nem haladja meg a tízet. Így hát kalandjaikat még szüleik előtt is titkolniuk kell. Szerencsére a cím egy pillanatra sem veszi komolyan magát. Legfőbb fegyvere a humora. Vendégszereplői, pedig a Marvel Univerzumának nagymenői: Cap, Spidey, Hulk, Vas…A kérdés már csak az, hogy ki szorul kinek a segítségére. A kölykök az övékére, vagy épp fordítva?