A Sojourn egy klasszikus fantasy történet. Alighanem az egyetlen, ami manapság, gyönyörűen rajzolt és színezett képregényben jelenik meg. Épp ez a formátum, az, ami egyedivé teszi.
Mert maga a történet elregélve, nem egy nagy durranás. Spoilerek trollseregei özönlik el a világot…
Van egy öreg harcos, aki varázsnyilával megállít, egy nagyurat, miután az troll seregeivel addigra már feldúlta a világot.
Az öreg harcos öt részre töri a nyilat, és a részeket elrejtik a világ különböző pontjain. Megígéri, hogy visszatér, ha újra baj lesz, és már túl is lendültünk a prológon.
Egy titkos szervezet, ami csak a szerző lúdtolla tudja, mit kavar itt, új életet adományoz a legyőzött főgonosznak, aki persze kezdi előröl a rosszalkodást.
Ugyanezen csuklyás, varázsos szervezet egy tagja keres néhány ráérő fegyverforgatót, hogy nosza akkor rajta gyerekek, össze kellene gyűjteni a varázslatos darabokat.
Hőseink; egy családja elvesztése miatt bosszúszomjas szőke cicus, kutyussal, és egy félszemű sármőr, aki jobbára a poénokat osztja mellette.
Ők ketten aztán jól neki is vágnak a küldetésnek, azon filózva, hogy igazából kell-e nekik, és életbiztosítás-e ez az egész?
A klasszikus elemeken azonban mindig sikerül egy kicsit csavarnia a szerzőnek. Az üldözők az unalomig ismert orkok helyett látványos trollok. A kiválasztott főhős nő, a kísérő a férfi. A megbízó is egy szemrevaló hölgy. A főgonosz fizimiskája újszerű, a Sárkány titkot rejteget. A varázslatos fegyver nem egy kard, hanem egy nyíl és így tovább.
A cím igazi ereje azonban a látványa. Mely igazán eredeti tud lenni, és a gyönyörűen rajzolt utazás, mely időnként olyan vidékekre ragad, melyeket csak itt láthatunk. Két kedvenc helyszínem, az erdő, ahol hüvelyknyi teremtmények faragják hősök képmásait a fákba, és egy rejtett város, ahol madáremberek élnek.
Ráadásul a történet nem követi el azt a hibát, hogy az izgalmak hajszolása közben átsodródik a sötét oldalra. Helyenként kemény, hősnőjét kezdetben bosszú motiválja de humorban, érzelmekben sincs hiány. Egyetlen egyszer sikerül csak elvetni a sulykot, amikor a troll vezér és haldokló édesanyja kap egy külön füzetet. Legalábbis nekem az az epizód túl komor.
De ezt leszámítva, a sorozat könnyed, humoros, szórakoztató. Igazi kalandfüzér. Remélem a későbbi epizódokat sem szúrták el.
Érdemes nekivágni az útnak. A függő játszmákban gazdag, folytatjuk feliratok közben, egy újabb világot fedezhetünk fel…
Forrás: X-Fanzine
De ne legyünk telhetetlenek, jó munkához idő kell. A legtöbb netes válalkozás hat és fél év alatt sem jut el 53 oldalig. Ez a lelkesedés mindenképpen linket érdemel. Tessék megnézni a gallériákat is!
Recent Comments