Igaz hogy húsz füzetet kellett rá várni. Igaz hogy előtte volt idő kétféle Birodalomra, rémpofájú Vongokra, fénykardforgató Császári Lovagokra, elit Tie pilótákra, kegyetlen Kalózokra, coruscanti alvilági alakokra, bukott, régi köztársasági Jedikre és persze Sithivadékokra.
Igaz hogy kétszer tíz epizódon keresztül kellett Skywalker örökösének hisztiznie, hogy az Erő semmilyen oldala sem érdekli. Igaz hogy türelmesen ki kellett várnunk, míg az egyre terebélyesedő kiterjesztett univerzum minden fentebb vázolt aspektusát árukapcsolják.
De végre valahára megnyugodva jelenthetem; százharminc esztendővel a trilógia után, a lázadók még mindig lázadnak. Hozzák legjobb formájukat, és éppen egy csapdába sétálnak. Remélve, hogy lecsaphatnak rá.
Leszámítva, hogy a rebellis admirális bátrán pályázhatna a minden idők legidétlenebb nevű szereplője (Stazi) címre, egész pofás hajója van, és jó a karaktere is. Megelőlegezem neki a bizalmat, kivágja ő még magát ebből a szorult helyzetből.
Más kérdés, hogy aligha lesz olyan népszerű, mint az a rahedli intrikus, tetovált, gonosz, meg rosszéletű szerencsevadász figura, akikkel a korábbi részeket megtöltötték.
Az meg már csak hab a tortán hogy a Rebellion 12-ben Ackbar admirális is épp mentőakciót készít elő, Luke és Leia bajbajutott csapatának.
Nna ilyenkor szeretem a Star Wars képregényeket.
Hm… egyszer nekem is el kéne jutnom már ide… egyszer vissza kéne szereznem azt az SW képregénygyűjteményem, ami egy winyókimúlás után elveszett (pedig elvben minden SW képregény megvolt, ami addig megjelent
). No mindegy, nálam most a Knights of the Old Republic a nyerő. A Legacy túl komor (Cade Skywalkertől meg falra mászok), bár abban jobban tetszenek a rajzok.
No, csak hogy ilyet is mondjak, a Kotorban a mandaloriak páncéljai lehetnének szürkék.
Zayne és Cade nekem egyaránt bejönnek. Szerintem mindkettő újszerű karakterötlet, már amennyire adott keretek közt, ezt a sablont meg lehet újítani. Csak mindkét esetben attól tartok, hogy túl sokáig húzzák, ezt a se ide, se oda, de mindig a középpontba játékot, idővel a hihetőség rovására.
Ugyanakkor számomra üdítően hatna már egy olyan régimódi Jedi is, akit nem lehet megkísérteni, átállítani, nem függ a feje felett jóslat, prófécia, csak teszi a dolgát, mint mondjuk Kenobi.
Nálam eddig egyedül az a jelenet borzolta a kedélyeket, amikor Cade haverjait Vong méreggel vallatták. Ott kicsit megszaladt a ceruza, mondhatni a realitás rovására.