A remekül felvezetett, de számomra kissé kurtán-furcsán lezárt Ahakista Gambit után kedvenc korszakom címe ismét a főszereplőkre, Luke-re és Leiá-ra fókuszál. Még inkább a közelükbe sodródott Deena karakterére. A Lázadók soraiba ifjonti lelkesedésből és kalandvágyból érkezett szőkeség éppen számot vet eddigi teljesítményével, keserű tapasztalataival, csalódásaival és elhagyni készül a Szövetséget.
De újabb választás elé kerül, amikor flottájuk egyik zászlóshajójával, váratlanul, egy régóta mindhiába keresett birodalmi töltőállomásra bukkannak. A peremvidéki benzinkút szabotálásával, és az üzemanyagra várakozó csillagrombolók megbénításával, a többi szövetséges flottaegység esélyt kaphatna a menekülésre.
A lázadó hajó parancsnokai, úgy döntenek egyikük élete sem ér annyit, mint az ügy amiért küzdenek. Lesz más, aki folytatja és befejezi, amit ők elkezdtek. Deena pedig csatlakozik az öngyilkos küldetésre indulókhoz.
Csakhogy a túlterhelt bázist vezénylő „az sem érdekel, ha az Uralkodó parancsa, nem tudunk több hajót fogadni” tisztet nem olyan könnyű rászedni, mint filmes kollégáit. Amikor a behatolók cirkálója, fedélzetén Tungo-Li áldozatkész csapatával megsemmisül, már számít a törmelékmezőben érkező szabotőrökre…
0 Hozzászólás - “Star Wars - Rebellion - Mission of Doom”