StarTales

A kiadványról:

Kis alakú könyvecske, öt fekete-fehér képregénnyel, és egy novellával az eredeti legénységre hangszerelve. Óvatosan lapozok bele, nehogy nagyon szétnyíljon, aztán súlyosabb kötetekkel egyengetem a könyvespolcon. Inkább a füzet alakú képregényekhez vagyok szokva, de tudom, hogy ez gyakori formátum Tokio környékén. Elírással, csak egy helyütt találkoztam. Nívós, pofás formátum. Kicsi de hatásos. Amint újra kilapul, előkelő helyet kap azon a polcon.

Hogy miért is? Spoilerek következnek:

Mellékhatások:

Ez a történet akkorát zúz, hogy alig bírtam megállni, hogy ne rögtön utána írjak véleményt. Most pedig alig tudom megállni, hogy ne lőjem le a poént. Mely lazán az utóbbi egy évtized legjobb Star Trek csattanója. Egy szerintem eddig nagyon mostohán kezelt eredettörténet végre-valahára méltó megoldása. Már csak e miatt a zseniális húzás miatt sem csodálom, hogy máris készült a Star Trek – A Manga 2.

Bármi, csak egyedül:

Egy már kétszer ellőtt alapötlet továbbgondolása, a DS9, és az ENT után, itt és most a TOS csapatára. De mint ebben a könyvben mindegyik történet ez is hoz valami újat, ez esetben hozzátesz egy kicsit az alapokhoz. A titokzatos kolóniát ezúttal nemcsak a magány, de a szerelem is szülte. Két, tiniknek írt mangákban gyakran felbukkanó hangulatelem, mely egyedivé varázsolja az ismerős alapokból építkező sztorit.

Mindhalálig:

Szerelmes vers után újabb romantikus költemény. Talán ez idézi a legjobban a TOS hangulatát. Ahogy a legénység két fele egymás ellen fordul, az tényleg olyan mintha a hatvanas évek közepén írták volna, az egyik epizód forgatókönyveként. Hogy az alapötlet kissé hirtelen, azt feledteti velünk a helyzet eredetisége. A frappáns megoldás, pedig épp eléggé hátborzongató ahhoz, hogy boldog végnek azért ugye mégse nevezhessük.

Oban: (de most nem a csillag futama )

Egy remek ötlet elhibázva. Ha a végkifejlet a teremtmény megszelídítésével zárulna, a sztori kerek lehetne, egy hagyományosan terekkes békeüzenettel. A vadászat izgalmai viszont csak egy erőltetett zárópoént szülnek, röviddel nyolc legénységi tag elvesztése után. A poén akkor is állna, ha pozitív a befejezés, csak akkor ülne is. Kár érte. Az ilyeneket én azért is saját befejezéssel képzelem el.

Árvák:

Újabb TOS-ból, TNG-ből, DS9-ből, és Andromédából ismerős elemekből építkező, de hangulatos mese. Ami ismét hozzátesz az előzőekhez annyit, hogy új epizódként üdvözölhessük. Itt már szépen muzsikál a trekkes megoldóképlet, kapunk kis akadémiát, irányelvet, jól időzített poént, és még egy utalást is az egyik mozira, mely legalább olyan hangulatos befejezést eredményez, mint az első képregény esetében a csattanó.

A lényeg: Ne árts!

Az Elsődleges Irányelv konfrontálódik az orvosi esküvel, a bűnbánat az előírásokkal, a morál a joggal ebben a rövid, emberi történetben. Melyben nincsenek nagy ütközetek, még csak egy vörös riadó sem, de annál hihetőbb, életszerűbb, elképzelhetőbb a konfliktus. Csak sajnálhatjuk, hogy nem kapott ez is grafikát. De így talán azok is kedvet kapnak a többi történet elolvasásához is, akik még mindig idegenkednek a mangáktól.

Konklúzió Mr. Spock?

Ne feledje, doktor! Végtelen változatosság, végtelen kombinációban.
Ha adunk egy esélyt az új formátumnak, sokkal inkább Star Trek történeteket olvashatunk, mint az utóbbi években bármelyik a logót bitorló, sorozat, film vagy képregény esetében.
Remélem sokaknál hasonlóan pozitív reakciót vált ki a könyvecske. Mert ezek után, nagyon szeretném, ha a Star Trek - A Manga 2 is megjelenne magyarul.