2007. augusztus. archívuma.

Exiles

exiles.jpg

Lássuk csak, hogy kell betörni egy teljesen telített szuperhős piacra úgy, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb, és úgy tűnik legmaradandóbb, sikerötletét alkossuk meg! Az Exiles alapsztorija ismerős lehet a Sliders-től elkezdve, a Star Trek Tüköruniverzumán keresztül, megannyi tér-idő szövedék foltozgatós Stargate epizódig.

Egy csapatnyi mutáns, a maguk realitásában valamennyien X-Men-ek, egy univerzumok közötti küldetésen találják magukat. Feladatuk az Időbróker útmutatásai alapján kijavítani az eltéréseket. Jutalmuk hogy talán nem verik át őket, és hazajuthatnak. Kudarcuk ára, hogy sosem látják viszont saját világukat.

Nézzük mitől is oly sikeres ez az opus!

A csapattagok fiatalsága különösen lendületessé, és érzékennyé teszi a menetet. Mind ifjak, nem akartak belekavarodni ebbe az egészbe, és egyre jobban félnek, attól hogy nem találnak haza. A happy end sosem garantált. A homályosan vázolt nagyobb jó érdekében, gyakran nagyon rosszat kell cselekedniük, elkerülendő a csak hallomásból sejtett legrosszabbat.

A csapatdinamikát erős érzelmi szálak rajzolják meg, miközben egy egy univerzumváltás akár örökre téphet el egymás mellől szerelmespárokat, bajtársakat. A folyamatos bizonytalanság, pedig remek súrlódásokat generál a hősök között. Egyik nagy kedvencem, az a rész, melyben a zord Viharmadár, és a fegyelmezetlen Morf elismerik, persze még csak véletlenül sem egymásnak, hogy nem utálják, hanem tisztelik a másikat.

Tanulságos, hangulatos, hosszabb-rövidebb történetekben kedvelhetjük meg a Számkivetettek csapatát. Majd velük együtt kezdhetünk még jobban aggódni az Időbróker céljait illetően, amikor kiderül, hogy állítólag egy másik, veszélyesebb csapat is neki dolgozik, még sötétebb ügyekben utazva.

A cím másik nagy dobása, hogy míg egy-egy Marvel történet a szuperhős biznisz sajátosságaiból fakadóan, újra és újra kénytelen befejezésként visszatérni a jól ismert, jól bevált alapokhoz, addig ugyanez az alternatív realitásokban sosem kötelező.

A szerzők élnek is kínálkozó lehetőségekkel. Ismerős elemekből építve váratlan fordulatokat. Tragédiák, drámák, rombadőlt, ismerős világok és legendás Marvel karakterek bukásai követik egymást. Középpontjukban az Exiles-sel, mely megannyi hányattatás után is, újra és újra küzdelembe száll, az adott körülmények közt kivitelezhető legemberségesebb megoldásért.

Történet és rajzok egyaránt hangulatot teremtenek. Hol reménytelit, hol szívszorítót, de mindvégig együtt érzünk a kitaszítottakkal, miközben sosem tudhatjuk mi vár rájuk a következő dimenzióban.

Yub-Yub-Yubileum

celebration.jpg

Fél éves lett a StarTales blog! Na jó, csak öt hónapos. De ez is okot ad az ünneplésre! Ezért a három legaktívabb hozzászóló jutalomban részesül! Igyekeztem mindenkinek olyan linket választani, amiért úgy hiszem lelkesedni fog. Ha esetleg mégsem, akkor is Ti jutottatok róluk az eszembe, amint megpillantottam őket.

 

Dzséjt

 

Merras

 

Chelloveck

 

Maradjatok Velünk! Az uborkaszezon leteltével biztos lesznek ismét Csillagmesés híreink is. A többiek meg kommenteljenek többet, hogy a következő yubileum alkalmával ők is ilyen tartalmas és értékes ajándékokban részesüljenek.

Star Trek - Sorozatötleteljünk!

nova1.jpg

Peremvidék

A kedvenc Star Trek hajótípusom a Nova osztály (Equinox), mely egy kis bolygófelderítő. Se nem erős, se nem gyors, de annál mutatósabb. Épp alkalmas arra, hogy egy fiatal, átlagos legénység, hagyományos sci-fi kalandjait mesélje el. Mert én igazán meglettem volna anélkül is, hogy megtudjam Worf családja politikai tényező, Sisko taktikai lángelme, Janeway borgölő, vagy hogy már a Marskolóniát is egy Picard alapította. Az amcsi sf sorozatok sajátja hogy nagyot akarnak szólni. De ugye mind tudjuk, hogy a felfedezés nem jelent törvényszerűen univerzumpusztító ötmilliárd éves agyontápolt ellenfeleket. Ez a kis kutatóhajó minden részben megkezdhetné egy bolygó felmérését, hogy ott aztán valami érdekesre bukkanjon, időnként a peremterületi bolygók hovatartozását vitatva egy-egy klingon, cardassiai, vagy romunlan legénységgel. Mindez a TNG korabeli hajókkal, díszletekkel, kompokkal, színes egyenruhákkal.

Enterprise -J

Mióta ez a futurisztikus, utopisztikus hajócsoda egy monitoron félig-meddig felbukkant egy ENT epizódban, sok rajongó kedveli. Dzséjt-nek ugyan nem jön be, de nekem annál inkább. Kíváncsi lennék egy csupa erőtér, csupa üvegacél, antigravitácós-turbóliftes, pilótainterfészes, sóhajtásra induló járgányra, ami legalább annyira járna az Enterprise - D előtt, mint amennyivel az modernebb az NX-01-nél. Zászlóshajóról lévén szó, ő már kaphatna nagy ívű történeteket, és valami igazán nagy ellent. És mivel vannak dolgok, amiket sose adok fel Zhang Ziyi-t a kapitányi székbe! Mondjuk azt jótékonyan elfelejteném, hogy Xindlik is szolgálnak a fedélzeten. Elég furán nézne ki akkor a csapat. Nna jó, esetleg, a biztonságiakat vezetheti egy hüllő. Enterprise - J

Hírszerzés

Ebben a címben össze lehetne hozni a pozitív jövőképet a sok akcióval. A 13-asról koppintott, 31-es ügyosztállyal való rémisztgetés helyett, itt én az Away Team nevű PC játék ötletét venném elő. Egy jól álcázható, modern kémhajón, határvillongással fenyegető, feszült helyzetekbe küldhetnénk a csapatot. Persze csakis kábító fokozaton, szép színes egyenruhákban.

Early Voyages

Pike kapitány csapatában sok lehetőség van. Ezt azóta hiszem, hogy a képregényváltozat kiegészítette az anno törölt bevezetőfilm legénységét, még néhány ötletes arccal. Történeteiket olvasgatva azt a klasszikus hangulatot kaptam, amit mindhiába vártam a fogcsikorgató Enterprise-tól, és gyanítom, hiába várok a XI. mozitól is. Asztali lámpák a kormányművön, miniszoknyák a helyükön, és a legénység tényleg megér egy misét.

Sötét Jövőkép

Akkor látom értelmét, ha van belőle kiút, melynek során hely jut az üzenetnek is. A rajzfilmötletet hangulatát, amiről nemrég írtam, annyira eltaláltnak érzem, hogy nincs is mit hozzáfűzni. Emlékeztetőül: A Föderáció már csak árnyéka önmagának. Az Enterprise teherbárka a romulan határon. Mígnem kapitánya úgy nem dönt, hogy visszaállítva a régi módit, felfedezgetésekkel teszi ismét naggyá a Csillagflottát.

Academy

Dzséjt mester szerint könnyen tini-showba fulladhat, amiben van is valami. De Dzséjt mester is kedvei az ifjúsági Jedi-könyveket is. Ez a cím akkor üthetne, ha az ifjú titánok valami igazán piszok dolog előkészületeire bukkannának az Akadémiával szomszédos Admiralitás épületében. A 31-es ügyosztály ronda hatalomátvételi tervével szemben csak egy csapatnyi kölyök állna. De hogyan szerezhetnének bizonyítékot, juthatnának fel hajókra, ha már a tanárok is gyanúsak? Még jó hogy itt van ez az öreg kertész, meg O’brien és Barcley professzorok meg Janeway admirális, kiknek régi bajtársai épp most ugrottak be a Földpálya kikötőbe hazalátógatóba. Szóval, ha a tiniket politikai thrillerbe keverjük…

NX-02 Columbia

Sok dolog nem tetszett az Enterprise címben, sok ötlet igen, és sok mindent jó lett volna látni. A változatosság kedvéért a második hajóra írt prequel bepróbálkozhatna a békepipás Roddenberry-i hagyományokkal. Csak hogy összehasonlíthassuk, hátha mégis ez szólna nagyobbat. Egy biztos, Hernandez kapitány máris csinosabb, mint Archer. Valdore meg előléphetne főmahinátorrá.

Iconian Térkapuhálózat

Újabb kiaknázatlan ötlet, ami elnézve az alacsony költségvetésre sikerszériát építő Stargate eredményeit megért volna egy próbát. Riker ezredes, Chakotay professzor, Seven of Nine asztrofizikus, Wor’f klingon harcos kalandjai iconian ékzártól innen, iconian tárcsázón túl. Az Íriszt pedig Paris admirális zárhatná, valahányszor az ősi kapuhálózat nagyobbik részét birtokló ellen bővíteni szándékozna gyűjteményét. Vagy valami ilyesmi. Aztán a már sorhajók számára tervezett ugrókapu-hálózatok fejlesztése és megjelenése újabb konfliktusokhoz vezethetne a többi nagyhatalommal is.

Láthatatlan Ellenfél

Számos, vagy inkább számtalan epizód élt már a húzással, hogy a hajó hierarchiájában fontos szerepet betöltő tiszt tudata felett idegen intellektus veszi át az irányítást. Ilyenkor a hajóorvos vagy valaki más egy árulkodó nyom alapján rendre leleplezte az idegen entitást, és némi hatalmi huzavona után helyrebillent az egyensúly. Egy alkalommal ilyen kis paraziták, már a Flottaparancsnokság felsőbb köreibe is eljutottak. Most képzeljük el, mi lenne, ha nem lenne árulkodó nyom, és évadokon át bonyolódna a kitalálósdi, vajon a klingon nagytanácsot, az egyik csillagflottás tengernagyot vagy épp a prétort vették irányításuk alá az idegenek. Igen, valami hasonlóval próbálkozott az alakváltók után a BSG-t újrarémálmodó írócsapat is. Mondjuk nekem egy hasonló témájú X-Men képregényből ugrott be az ötlet. De mindez remekül muzsikálna ebben az univerzumban is, úgy hogy komorizáció helyett a bizalom erején lenne a hangsúly. Épp ezért ez íródhatna a kiöregedő vén medvékre is crossoverként. Persze jól ki kellene találni miért is tör anyagi hatalomra egy anyagtalan létforma. Vagy talán az idegen hódítók nem is léteznek, csak a cardassian Obsidian Rend találta ki, és trükközte őket, hogy káoszba taszítsa a Föderációt?

Legénység

Az utóbbi évek marketinges trendje szerint csakis fiatalos csapat jöhet szóba. Az egyenjogúságnak viszont teret adhatunk úgyis, hogy több egzotikusan gyönyörű hölgy van a fedélzeten. Az élre egy Shepperd-osan, Mattheson-osan jóképű sármőr kerülne. Az Enterprise IV évadja, bizonyította, hogy van lehetőség az olyan sokáig hanyagolt népekben is, mint az orionok, andoriaiak. A TOS könyvek Mandala Flynn-ja, és Tasha Yar halála óta várok egy dögös biztonságis főtisztre is. De ha a minden csapatba kell egy erős fickó elvét követjük, akkor sem kell azon erőlködni, hogy mit keressen egy jem’hadar (gyorsan beszélő lekvár), vagy cardassian a hídon, amikor a régóta Föderációs Rigellianok is az erejükről híresek. Egy fiatalos, lendületes, de a Roddenberry-i üzenethez ragaszkodó csapat lenne nálam a nyerő.

Csillagflotta

Itt nem ragaszkodnék egyetlen legénységhez A raktárakból rendre előparancsolnám a sok díszletet, mely 750 epizód alatt felhalmozódott, és egymást váltogatnák a különféle hajótípusokon, mindig új gárdával forgatott, egymástól független, vagy csak nagyon lazán kapcsolodó részek. Igaz a mindent túlélő állandó hősök miatt nézettséget veszítenénk, de a hiányukban komolyabbra vehető sztorikkal, az epizódonként új hajókkal, állomásokkal, kolóniákkal nyernénk is újakat.

Klingon, Borg, stb sorozatok?

Ez az ötlet gyakran felmerül, tehát van rá rajongói igény, még ha engem hidegen is hagy. Szerintem éppen azért nem lenne életképes, mert eddig elég egysíkúan ábrázolták ezeket a népeket. Minden klingon harcos, minden ferengi kalmár, stb. Ez a megközelítés csak az utóbbi időkben javult valamelyest. Ellenben ahelyett, hogy minden bolygóhoz vadonatúj, egymástól alig eltérő kinézetű idegeneket találnak ki, lehetne ezt a tendenciát folytatni. A bevált megkedvelt népeket szerepeltetni, és új fajokat csak akkor kitalálni, ha az tényleg indokolt. Így kevesebb lenne, az alig maszkolt, alig idegen szereplő, több a régi kedvenc, és tovább árnyalódhatnának e már sikeres népek társadalmai is. A végén, amikor már tényleg lenne miből építkezni, még saját klingon, bajori, stb sorozatokat is kaphatnának.

Azt hiszem, keresek egy rpg partyt…

Zűrzavar

justforfun.jpg

http://www.curemode.com/tye/gallery1.html

 

http://www.curemode.com/tye/gallery2.html

 

http://www.curemode.com/tye/gallery3.html

 

http://www.curemode.com/tye/celebrity.html

 

http://www.startrek.com/startrek/view/features/treklife.html

 

http://www.lokeshullam.rimava.sk/index.php

 

http://gportal.hu/portal/lyta/ (Sev Trek)

 

http://babylon5.scifi.hu/ (Humor / Sevylon 5 & Csirke)

 

http://origo.hu/szoftverbazis/jatekok/szimulator/setup_crazykickers-xs_bto_v100.html

 

http://www.youtube.com/watch?v=hNxhrPaaCA4

 

Régi idők sci-fi-je

011.jpg

021.jpg

031.jpg

041.jpg

051.jpg

061.jpg

071.jpg

Animánia

01.jpg

 

02.jpg

 

03.jpg

 

04.jpg

 

05.jpg

 

06.jpg

 

07.jpg

 

08.jpg

 

09.jpg

 

10.jpg

 

11.jpg

 

12.jpg

 

13.jpg

 

14.jpg

Star Trek XI - Páratlan páros?

startrek11movieposter.jpg

Miközben lázasan folyik az ifjú Kirk, Pike, Uhura, Chekov és a többiek keresése, és az ezt övező találgatások, William Shatner és Leonard Nimoy együtt léptek fel a Las Vegasi képregénytalálkozón. Jobb megoldás híján próbálva humorosra venni, hogy a jelek szerint csak utóbbi fog szerepelni a filmben. Eddigre a rajongók már egy telefoninterjúból tudhatták hogy Nimoy, aki annak idején beintett a VII. mozinak, most dicséri a forgatókönyvet. Állítja, hogy rövid szerepe nem csak cameo lesz, és fellebbentette a fátylat arról is hogy jelenetei már Kirk szerepének halála után játszódnak majd, ezért nem jut jelenet partnerének.

Itt elmondta azt is, hogy most az Interneten mindenki rendezni akar, de mi azért adjunk esélyt ezeknek a tehetséges embereknek. Akik gyanúm szerint olyannyira tehetségesek, hogy hozott anyagból dolgoznak. Mert az ifjú titánok első közös kalandjának ötlete már az V. mozira felmerült anno. Aztán más írók, és maga Shatner is támogatni kezdte körülbelül az Enterprise mélyrepülésének a vége felé, hogy végül J.J. Abrams hozakodjon elő valami hasonlóval.

Hogy menet közben mennyit változott az alapötlet azt csak találgatni lehet, de eredetileg úgy nézett volna ki, hogy az Akadémia nehezen fogadja be az ifjú Spock-ot, az első idegen tanulót. A kiközösített vulcanival egyedül Kirk kezd el barátkozni. És kezdetét veszik a kalandok, ha jól emlékszem valami összeesküvés, meg hajó körül. Többek közt egy hölggyel, Kirk egyetlen igazán nagy szerelmével, aki a sztori végére meghal. Így vált volna Kirk a sorozatból ismert, nyughatatlan, megállapodni képtelen, mindig a kalandokat hajszoló karakterré. Ha majd valami hasonlót látunk a mozivásznon, érdemes lesz visszakeresni kié is volt eredetileg az ötlet.

Ha valami mást, akkor sorry, de én mégiscsak ezen a vonalon elindulva megrendezném, persze csak így Interneten a magam ST XI-ét. Aztán ahogy Nimoy kérte, majd adok a filmnek is egy esélyt.

Szóval, én -csak így szerényen -valahogy így oldanám meg. Az öreg Spock az Akadémián siet órára, amikor megpillant pár bolián vagy andoriai kadétot. Eszébe jut, hogy ő volt az első idegen kadétok egyike, feltolulnak az emlékek, rögvest mesélni is kezdi őket, mint Forest Gump, mondjuk azzal a céllal, hogy lelket öntsön egy Nog nevű ferengi tanártársába. Itt jön az Abrams gyerek, remélhetőleg ezúttal nem egy Lostos lufival, hanem egy jó kis Trek mesével, egymás elfogadásáról, megértéséről és a többi…

A történet végeztével Spock egyedül sétálgat. Majd váratlanul megjelenik mellette Kirk, mintha még mindig élne, és ő vulcani szenvtelenséggel, vált is pár szót rég halott barátja, önmaga által felidézett emlékképével. Természetesen olyan szavakat, melyek bölcsen rímelnek a film üzenetére, de búcsúnak is megteszik.

Nna ugye hogy szerepelhetnének mindketten! Persze ehhez Shatner-nek is el kellene vállalnia, hogy csak egy kicsi, de annál hatásosabb jelentben villan be. El is lehetne titkolni a szerződést a rajongók elől, hogy annál nagyobb legyen a katarzis, és utána mindenki megdicsérje, milyen jól játszotta, hogy nem kapott szerepet.

Ha szerintetek is jó ötlet, elküldjük Abrams-nek, hátha épp nélkülem nem boldogul a befejezéssel. :)

Rajongói fikciók, grafikák

ai-aimo_k2-begin.jpg

Miközben George Lucas, olyan kijelentéseivel, mint hogy csak egy Jedi maradt, csak két Sith lehet, ezer éve nem volt konfliktus, akár egy drága játékait féltő gazdag kisgyerek, újra és újra határokat szab a mi fantáziánknak. Miközben egy producer úgy dönt, hogy a Star Trek nem kell, hogy a kutatásról szóljon többé. Miközben két kiadón kívül, akik egy egymás ellen folytatott per után levédették a kifejezést, más nem írhat szuperhős történeteket. Miközben valóságshowk-tól függ egy jms kaliberű író munkásságának nézettsége. Miközben a Sci-fi Channel már olyan gyenge Flash Gordon sorozatot indít, hogy az első rész után kiváltja a rajongók utálatát. Miközben a jópofa idegen lények, mulatságos robotok, lenyűgöző planéták eltűnnek a szórakoztatásból…

Nos, mindeközben már nemcsak az írás, de a publikáció sem csak egy kiváltságos réteg sajátja többé. Igaz a rajongói alkotások túlnyomó része gyengécske. Adódik ez az alkotók fiatalságából, tapasztalatlanságából, illetve magából a rajongásból. Hisz ahelyett hogy saját lehetőségeiket kutatnák, inkább már létező világokhoz írnak történetet, kedvenceik szájába adnak mondatokat, a könnyebb, gyorsabban járható és egyben rajongott utat választva. Mire aztán belejönnének, már fel is hagynak vele. Belátva, hogy az Internetre felkerülő írások, se nem profitálnak, se jelentős ismeretséget nem hoznak, és megadva magukat az élet sokkal materiálisabb sodrásának. E zsengék mégis jól mutatják hogy mindenféle jogi csűrés csavarás és szerzői jogbitorlás dacára, ők is tudnának annyit, mint a Hollywoodban pöffeszkedő „nagyok”. Ha lenne rá lehetőségük, ha tanulhatnák a szakmát, ha lenne anyagi biztonságuk és alkotói hátterük.

Ha úgy működne a dolog, mint a Babylon 5-ben a minbarik népénél. Ha a művészt a társadalom megbecsülése övezné. És ha ő nem is kérne mást munkáiért cserébe, csak azt a minimumot, ami az alkotáshoz szükséges. Ha a játék nem dollár-milliárdokról, rajongói követelésekről, és nézői igények kielégítésről szólna. Ha minden faluban lenne egy-két művész, akik nem a meggazdagodás reményében lesnék áhítattal, mit művelnek a trónbitorlók. Hanem önnön alkotói vágyaikat követve, rajongás nélkül léphetnének egy-egy művészi pályára. Ha nem Megasztárok születnének, csak lenne egy szakma, melynek képviselői, ugyanúgy kapnák a minimálbért, mint az egyszeri tróger.

Talán a jövő nem is az új kiadványformátumoké, hanem ezeké a virtuális falucskáké. Talán idővel egyre többen jönnek majd rá, hogy miközben a szórakoztatás már nem szórakoztató, addig az alkotás, mindig újszerű. Persze még a Star Trek-ben is eltelt pár évszázad, mire a pozitív jövő társadalmának emberei rájöttek hogy a tv végül is unalmas. Mindenesetre, ha eljönne ez az idő, hamar kiderülne, hogy vannak még sosem látott planéták, érdemes őket kutatni, és mindegyikre jutna annyi fénykardforgató vagy repkedő hős is, mint ahány csillag van az égen. Csak nagy kár, hogy mi azt már nemigen fogjuk megélni…

Forrás:

http://aimostudio.com/index2.htm

http://www.waysoftheworld.net/main_artwork/

fanart/swkotor/swkotor_party_huge.jpg

http://www.waysoftheworld.net/fanart_swkotor.htm

http://fanart.theforce.net/ (Itt keresd a fanart múzeumot! Ha elsőre nem jönnek be a képek, dupla kattintás segíthet.)

ai-aimo_bastila.jpg

ai-aimo_carth.jpg

ai-aimo_mission.jpg

14144938.jpg

Star Trek - Enterprise - Elizabeth védelmében

elizabeth.jpg

Üdv!

A nevem Elizabeth Tucker. T’pol tudományos tiszt és III. Charles Trip Tucker főgépész kislánya vagyok. Tudjátok a két jópofa lökötté, akik miatt majdnem nézhető ez a vacak.
Szeretném rögtön előre leszögezni, hogy nem vagyok az a kiköpött hőstípus. Elismerem, hogy nem tudnék hatékony ellenállást kifejteni egy újabb Xindli incidens vagy Borg behatolás esetén. Belátom azt is, hogy az akciófigurám színrelépési faktora sem lenne valami nagy. Valószínűleg annyi se fogyna belőlem, mint a dokiból. Képregényfolyam vagy regénytrilógia sem igen kerekíthető eddigi tetteimből.
De ismerjük el, hogy nem is sok vizet zavarnék a fedélzeten. Annyira vagyok én is aranyos, mint az a zseni Wesley Crusher volt. Ő is kihúzott négy évadot. De szívesen rosszalkodnék is, ahogyan Jake Sisko, vagy dom dzsotoznék Hoshival. Biztos lenne néhány poénos kérdésem is, hogy például nektek miért nem hegyes a fületek? Az aztán biztos dobna a nézettségen. Meditálni is hamarabb megtanulnék, mint a papa. Enni sem kérnék többet, mint Porthos, akivel megintcsak remek párost alkotnánk. És vele ellentétben a sajtot is bírom.
Persze értem én hogy még mindig nem fogtátok fel, hogy a kilátástalan komorság kiment a divatból. Hogy még mindig féltek egy kis reményteli befejezéstől. Elvégre csak négy éve nem működik a recept, nektek meg csak a karrieretek függ ettől, de biztos van még vagy tíz szezonnyi időtök, hogy felfogjátok. Nekem mondjuk nincs, de hát így jártam.
De mégha nem is akartok boldog véget, mondván még csak a pozitív jövő küszöbén állunk, hát az is elég szomorú, hogy születésem évében még mindig lesznek olyan bolondok, mint ez a Paxton. Meg ha a küszöbön is állunk, akkor is mi van? Talán kifelé megyünk nem befelé? Azt se higgyétek, hogy egy laza Happy Endnél aminek a végén engem ünnepel az egész csapat az étkezőben, szórakoztatóbb ez a negyedórás könnyfacsarás Archer pátoszos megzenésített beszédével.
Star Trekből kihagyni az optimizmust kábé akkora ötlet, mint kockára vágott zöldséget tenni egy kisgyerek elé, hogy mostantól ez az édesség.
Arról nem is beszélve, -ekkora színészi pályafutás után, talán már lehetek ennyire önző - hogy a remek kis Vulcan-os, Andorian-os, Klingon-os, Organia-ás, Orion-os részek után pont az én szerepemmel kell ezt csinálni?
Csókoljátok meg a…


Star Trek - Pesszimizmus vagy Optimizmus?

enttrio.jpg

A Deadalus című epizód, a transzporter feltalálójáról szól. Remek színész teszi a karaktert Cochrane mellé, és Archer személyiségének is jót tesz az eddig nem említett barátság a két család között. A tolószékbe kényszerült zseni és fia sorsa éppúgy mesél az álmokért hozott áldozatról, ahogy kapitányunk saját apja halála iránt érzett fájdalma is, amikor arról beszélt, hogy hajója tervezője már nem élhette meg a startot.
Az epizód alapötlete is hangulatos. Erickson fia tizenöt éve a transzporterben ragadt, de most visszahozhatják.
Épp ezért nem értem, miért kellett ennyire tragikusan zárni ezt a részt. A srác menthetetlen, egy másik ember is meghal az ügy miatt Erickson pedig, letesz tervéről, mondván a Stargate nem alternatíva. Bezzeg ha tudná, hogy az Iconiánok már McGyver előtt évezredekkel használták!
Így nem igazán értem mire volt jó ez az epizód. Lehetett volna lazán optimista, még ha úgy nem is annyira realista a vége. Bár mondjuk mi a realista? Hogy tizenöt évet a srác a transzporterbalesetben töltött? Hogy a doki nem fog életjelet, de utána még beszél? Vagy maga a transzporter?
Elég veszteség az a tizenöt év, meg az a kerekeskocsi a családnak, a résznek viszont kifejezetten jót tett volna egy kis Happy End.

Az ezt követő Observer Effect című (Organiás) epizód már sokkal jobban tetszett. És nem csak azért, mert Travis végre megszólalt, még ha a főszerephez egy idegennek is kellett a testébe bújni.
Jó, tudom, írtak már rá epizódot régebben is, de az kábé annyira volt ötletes, mintha lenyúlták volna azt a Voyagert, amiben Harry Kim kapitányoskodhatott egy picit egy idegen hajón. (Ahhoz is a Defiant díszleteit festették át.)
A TOS-ból ismert idegenkre épített, mégis eredeti alapötlet, az összes főszereplőt megmozgató történet, a derűlátó befejezés, a joviális hangvételű zárópoén a két Organiai között…Nna ezt nevezem én Star Trek-nek.
Oké. Lehet itt is vitatni a hitelességet. Több ezer éves intelligencia, melynek problémái akadnak az együttérzés mibenlétével? A hősies kapitánynak folyamatábrát kell rajzolnia, hogy valami derengeni kezdjen a túlfejlett entitásoknak? De még ezzel együtt is sokkal kerekebbnek érzem ezt a mesét, mint az előzőt.
Rendben legyen benne veszedelem, néha veszteség. De azért ugye mégiscsak egy pozitív jövő felé tartunk. Az emberiség nagy kalandja csak most kezdődik, a problémák megoldhatók, a technika vívmányai jóra is felhasználhatók, és egyéb Roddenberry-i bölcseletek, melyekkel most nem untatnám tovább a Nagyérdeműt.
Ellenvélemény?




  • Kiemelt linkek


  • SEO, Friss hírek, információk, AdSense, Sci-fi & fantasy news, Expats Budapest, női magazin, Halász Katalin
    Joomla Toplista SG.hu