StarTales

Továbbra sem gondolom, hogy a valaha pacifista Star Trek sorozatnak akciósorozattá kellene válnia, a siker érdekében. Számos -igaz nem sf -címet adnak el, humorral, érzelmekkel, gondolatokkal lövöldözés, vagy folyamatos lövöldözés nélkül is. Bár szomorú igazság, hogy ahogy felnő az fps nemzedék, már az E.R. vagy a Third Watch sem ugyanaz többé, ami volt. A West Wing, az NCIS és Dr. House viszont még többnyire humoros. És bevallom hősiesen azt is, sose fogom megérteni, hogy a Maffiózok hogy lehetnek népszerűek, egy általuk is tönkretett világ televizóiban.
Ez esetben sem ragaszkodnék hozzá, hogy Data alkotójának dédöregükapjáról kiderüljön, hogy lenézte az embereket, és igazából ő az érzelmekre vágyó android ötletgazdája, nem pedig az ük-ük-ükunoka. Még akkor sem, ha Brent Spiner veszi az akadályt, amennyire azt egy ilyen, végszóra azért megjön az eszem, mert ez van írva a forgatókönyvbe karakternél lehetséges.
Továbbra sem hiszem, hogy a Star Trek fanok többsége bevert arcokra, minden párbeszédet félbetépő szikraesőkre, és folyamatosan dühödt karakterekre vágyna ettől a címtől.
Ugyanakkor el kell ismernem, az utolsó évad eddig általam látott pár epizódja, sokat tett azért, hogy ne legyen az utolsó.
A kopár szürke falak ragyogó terminálokkal teltek meg. Tájak, épületek tünedeznek fel, ott, ahol eddig csak barlangok, raktárak, kiszedett díszletfalak árnyait takarta jótékony félhomály. Egyszer még egy egész vulcan várost is láttam!
Az NX-01 újabb és újabb manőverekkel feszít a képernyőre (sosem szednek fel, mindig itt hagynak, pedig rendre üvöltöm, hogy Beem up Scotty). Az NX-02 kapitányának meg végre nem angol neve van. Az Orionok hajói, a Klingon Héja alkotójukat dicsérik.
Sajnos idáig kellett várnom, hogy Archer-t egy kicsit megkedveljem, eddig ugyanis titkolta, hogy tud jó poénokat is, és volt már szerelmes is. Ahogy eddig kellett várnunk arra is, hogy Forest admirális és Soval nagykövet is személyiséget kapjon.
Az epizódokat klónozó producerek helyett írni merészelő, meg nem átalkodott írók ismerik az univerzumot, melynek nekilendültek. Lazán helyrepofozták az elrontott vulcanokat, és gyanítom, nem kevernék össze az andorianokat sem a remánokkal. Ahogy nem tévesztenének 750 epizódot sem 700-nek. Például Judith Reeves Stevens és Garfield Reeves Stevens, azt is tudja, hogy Spock-nak volt egy háziállata kölyökkorában a TAS egyik epizódjában, és ezt el lehet sütni T’polra is. Sőt még poén is születhet rá, ha pár pillanatig nincs akció!
Komolyan mondom, néha már majdnem olyan mintha Star Trek filmeket néznék!
Nálam ez a pár epizód, mint például a Home vagy az Awekening helyezte el, ezt a kis csapatot, a Föderáció történelmében. Ha nem is a Csillagflotta élén, de valahol a kezdetén .
Mondjuk arra azért kíváncsi, lennék, hogy ha az írói gárda teljesen szabad kezet kap, akkor is ennyi lenne-e a bunyó, és ilyen erőszakos az a randa világ? Vagy akkor mondjuk Phlox az őt ért inzultus után, talán mégsem húzódna vissza a gyengélkedőjére, hanem azért is újra elmenne bulizni a kollégáival?
De persze most már késő lenne egy mentsük meg a szériát kampányhoz csatlakoznom.
Ahogy későn kaptak észbe a sorozat készítői is. Háromszezonnyi iránytévesztés és spórolás után, pedig egy átlagos Star Trek rajongó már mindenre lőtt, ami csak megmozdult Rick Berman száz fényéves körzetében.
És nem csak kábítófokozaton…