StarTales

Az Árnyak egykori tanítványai a Drakhok egy sikertelen támadás után ismeretlen vírussal fertőzik meg a Föld légkörét. A Földet vesztegzár alá helyezik. A Fehér Csillag Flotta és az Őrszemek egyszerre próbálják fenntartani a rendet és felkutatni az emberiséget tizedelő kór gyógymódját. A kutatást az Excallibur csatahajó irányítja. Kapitányának és legénységének, a becslések szerint öt éve maradt, hogy diplomácia, katonai, orvosi, régészeti, vagy ha kell, akár törvénytelen eszközökkel ráleljenek a Drakh vírus ellenszerére.

Azok a B5 rajongók, akik szerint a Crusade rosszabb sorozatnak ígérkezett vagy csak a külsőségei miatt szerették a B5-öt, vagy nincsenek tisztában vele, milyen körülmények között született meg ez a tizenhárom epizód.
Tudni érdemes hozzá, hogy a Babylon negyedik évada alatt kérdéses volt az ötödik. Jms úgy írta meg hát a történetet, hogy így is úgy is legyen vége. Az ötödik szezon végére azonban már arra kérték, hogy írjon egy hatodikat is.
Visszautasította, mondván ennyit tervezett, ennyit akart. Elmondta a történetet, ott a vége, kiböki a szemeteket, ni! Szívesen ír egy másikat az általa megálmodott univerzumba, de az már új történet kell, hogy legyen. Új szereplőkkel, új helyszínnel, új karakterekkel.
Azóta is, többször próbálta megértetni a rajongókkal is, hogy nem szándékozik franchise-t létrehozni. Hogy mennyire utálja a franchise-okat arról egy űrben lebegő Teddy maci sokat tudna mesélni. Nem kereskedőnek, hanem írónak tartja magát. Ha valaki megkeresi és megfinanszírozza hogy írjon valamit B5-re, az remek, el lehet jázszani a gondolattal. De nem fog csak azért B5-öt írni, hogy a rajongóknak meglegyen a napi betevőjük. Ez az ő gondjuk, nem, pedig az övé, fogalmaz a tőle megszokott szókimondással. Mert ugye miért pont a fanokról ne mondaná meg a tutit, ha már megtette annyi minden mással kapcsolatban.
Ha művészi szemszögből nézzük, igaza van. Ha marketinges szemszögből ez az emelem a tétet kockázatvállalás felér egy harakirivel.
Talán ha születik egy hatodik évad, melyben Lochley kapitány csapata szembesül a Drakh vírussal, majd a fókusz folyamatosan áttolódik az Excalibur regénységére a cím még most is futhatna.
Ugyanakkor érthető az író álláspontja is, hiszen már így is túl sok konfliktus követte egymást, Sheridan már túl sokszor mentette meg az univerzumot, mégha ezügyben nyomába se érhet a Star Trekkes vagy Stargates kollégáinak.
A showbisznisz, ahol megint csak jms megközelítése szerint kevés dolog áll kapcsolatban a logikával, azonban ritkán vevő az ilyesmire. Az új project hamar elárvult, és támogatók nélkül maradt.

Először új csatornához került. A TNT-hez, melynek helyi vezetői zöld utat adtak neki, de nem tudták hogy Atlantában székelő fejeseik már műsorstruktúra változtatásra készültek. Megint csak jms-től merítve, számtalan tervezetből, csak nagyon kevés jut el a megvalósítás első szakaszáig, és ezeknek csak egy töredéke a képernyőre.
Igen ám, csakhogy hősünknek eddigre már volt egy szerződése, melyet a stúdió részéről nem lett volna szerencsés felbontani. El kellett érniük, hogy a szerző intsen be az egész hacacárénak. És jöttek a gondok a zűrzavar.
Hogy lefaragott költségvetésből kellett boldogulnia, nem volt újdonság, max egy újabb megoldandó probléma. Hogy a stúdió nehezményezni kezdte a B5 hősök vendégszereplését már több mint gyanús lehetett volna. Az epizódonkénti verekedés és erőszak követelése, és a kérés hogy legyen egy szereplő, aki szexuális nagykövetként minden részben kapcsolatot létesít, már kiverte a biztosítékot.
Mit volt mit tenni jms bepróbálkozott a jó zsaru, rossz zsaru játékkal. Míg ő újra és újra tárgyalóasztalhoz ült a stúdióval, barátja Harlan Ellison ugyanezt az asztalt borogatta a rajongókkal virtuálisan a neten, kijelentve, hogy a TNT kuplerájt akar csinálni az Excaliburból.
Hát ilyen körülmények között született meg, a Crusade, amit megint csak a szerző szavaival a bölcsőben öltek meg.
Hajlok rá, hogy elfogadjam az ő verzióját, melyet állítása szerint, egészében előtte is csak később fedett fel egy bennfentes. Amikor ugyanis azt a dvd extrában el akarta regélni, a stúdió rábólintott, majd a felvett anyagot mégsem nyomta rá a hordozóra.
Ahogy a szélesvásznú változatot sem.

E történések tükrében már ugye hogy másképp fest, mindaz ami létrejött?
Mert lehet, hogy csak hat főszereplőnk van. De őket erősítette volna visszatérő karakterként Lochley, Garibalkdi, Franklin és Bester is már az első szezonban is. Persze bajosan, ha Garibaldi irodájának díszletezése közben jön az ukáz, hogy a régi arcok nem vendégszerepelhetnek.
Mert lehet hogy egy hajó, még ha két kilométer hosszú is, nem olyan komplex, mint minden idők legnagyobb sf sorozat-helyszínötlete, de a kutatást Thunderbolt pilóták kísérik, és Ranger-ek végzik. Egy Kieffer, Marcus vagy Lennier típusú karakter máris beszállhatott volna a buliba.
Lehet, hogy nincsenek kéznél a nagykövetek, de mind az alapötlet, mind a szerző azt ígérte, hogy sok külső helyszín lesz. Bizonyára mind sorra kerülhettek volna.
Ezek azonban még mindig csak a külsőségek. Annak bizonygatása, hogy a Crusade nem lett volna kevésbé látványosabb, ha rendesen megfinanszírozzák.
De joggal adódik a kérdés, hogy a Babylon 5 után lehet-e még egyszer ekkorkát írni. Tekintettel arra, hogy az is szezonról-szezonra jobb lett. Tekintettel arra, hogy jms más azóta készült munkái, a Rising Stars vagy a Midnight Nation is mind magasabbra tették az önmaga elé állított mércét, a válasz, határozottan igen.
Már csak azért is, mert a lehetőség bőven ott érik már az elkészült részekben is.

Más címekkel ellentétben itt nem az a lényeg, hogy legyőzzük-e a csúnya nagy ellent. Hogy a függő játszmában lövést kapó kapitány túléli-e a szünetet két szezon között. Hogy meglesz-e időben az ellenszer. Hogy kiderül-e hogy a technomágusok Árny technológiát rejtegetnek. Persze ez is mind ott van.
De ami igazán újszerű, az az a megközelítés, ahogyan a végítélet közepén a hősök létezésről, hitről, reményről tépelődnek. Ez valahogy, fene se tudja hogy, a többi sf sorozatból kimarad. Pedig hát mikor máskor, ha nem akkor, amikor ránk szakadt az ég?
Nem egyszerűen kalandokat fogyasztunk, hanem komolyan elgondolkozunk.
Míg a Babylon 5 az irányzat gondolatébresztője volt, addig a Crusade már az elmélkedés ideje lett, lehetett volna.

Itt bezony nem űrcowboyok pörgetik a coltot, vagy marcona biztonsági tisztek a sugárvetőt. Itt a kutyát nem érdekli ki a biztonsági tiszt, a főgépész, a kormányos, vagy éppen a zászlós. Ez itt az észlények válságstábja. Itt bizony a doktornénin és a régészen múlik meglesz-e az ellenszer. Nem pedig, egy szuperintelligens android fog rábökni egy trikoderrel, vagy egy asztromech laborral. Ezeknek a hősöknek tényleg nyomja a vállát a küldetés sorsa, és nem csak félvállról veszik, mint Lezser kapitány vagy Hirtelen őrnagy burkolatpolarizáció, veres riadó meg goa’uld ostrom közepette.
Persze itt is megtaláljuk a humoros benyögéseket, az akcióhelyzeteket, ezt a terméket is el kell adni. De ahogy a nagy elődnél már megszokhattuk itt is minden, egy jóval kicsit reálisabb.
A témák pedig, egyszerűen még magasabbra teszik azt a lécet. Bűnbánat, gyász, megbocsátás, felelősség, kárhozat, hitünk mérlege, emberiességünk megkísértése a vég napjaiban. Jms nem apróza el az epizódok központ kérdéseit. Beoltatnád magad egy halálos vírussal, hogy feleségül vedd mennyasszonyod, akihez csak így juthatsz be a karanténba? Üzletet kötnél egy néppel, kutatási eredményekért cserébe, kutatási alanyokat szállítva, ha világod sorsa a tét? Megbízhatsz-e valakiben, akit alig ismersz, ha már egyszer rászedett, de a barátodnak vallja magát? Gyógyír lehet-e a zene, amikor neked valami kézzelfoghatóbbra lenne szükséged?
Emellett kár is lenne sorolgatni, hogy ez itt kérem a kedvenc kapitányom, aki úgy tud konfrontatív lenni a világgal, hogy az még hihető. Hogy már-e rövidke idő alatt is látogatást teszünk a Babylon 5-ön, a Marson és még pár világon, igaz gyenge cgi-vel, kevés díszlettel, de legalább próbálunk újat mutatni. Hogy Galen karaktere komolyabbá, hihetőbbé varázsolja, az eleddig csak úgy levegőben lógva hagyott technomágusokat, még ha a varázsbot még mindig túl színpadias kellékként hat is. Hogy Lochley és Gideon kettőse jól muzsikál, hogy Dureena visszafojtott dühében vagy Chambers leszerelő nyugalmában sokkal több az élet, mint Hetes és T’pol rucijában. Hogy kapunk itt is annyi megfejtésre váró titkot, mint a nagy elődben. Hogy ez a gyönyörű hajó akkorát tud lőni, hogy leviszi a fejed. Hogy azért gyűlnek a poénok is, ha Eillerson egyszer beindul, és még egy X-Akták paródia is belefért.
Ez mind csak kellék és ráadás. A lényeg, hogy a cancel után, nem csak az marad meg bennünk, hogy; írjuk már a Lliandra feliratai közé minbari nyelven, hogy majom TNT. Hanem hogy így is tizenhárom ötletes, komplex, kerek, egész, elgondolkodtató történetet kaptunk.
Arról hogy kik vagyunk, mit akarunk, merre tartunk, kit szolgálunk, és kiben bízunk.