StarTales

Darth Vader óta tudjuk, hogy a kölyköket vonzza a hatalom. Palpatine óta tudjuk, hogy odavannak a sötét udvari intrikákért is. Boba Fett óta sejtjük, hogy az álarc mögé rejtett titkok is izgalomba hozzák őket. Még jó hogy George Lucas szerint azért akadnak olyanok is, akik azért a jófiúkkal azonosulnak.
Csak idő kérdése volt, hogy a bíborpalástos, sisakvizoros, hallgatag Elit Császári Testőrök is saját címet kapjanak. Sajnálatos hogy erre az akcióhősök korában, és nem egy kicsit később került sor. Akkor a főszereplő gondolkodása összetettebb lehetne egy fps karakter intelligenciájánál.
Máskülönben remek kis cím lehetett volna. Minden más aspektusa szórakoztató. Szépek a rajzok, hihetőek a szereplők, nagyívű a történet, sok az intrika, és hamisítatlan hutt humor ízesíti az elegyet. De ha pont a főszereplővel nem tudunk azonosulni, az mindent hazavág.
Mert mit is kell tudnunk Kir Kanosról? Szerinte az Uralkodó jó fej volt. Még akkor is, ha nem. Meg mi van, ha nem? A hűség az első. Még akkor is, ha rég halott. Ha az Ismert Galaxis legdögösebb lázadó parancsnoka nyitja fel a szemét az igazságra. Ha már megbosszulta összes árulóját, meg még a maradékokat is. Ha szerelme a tíz körméről lekapná, és egész addigi életét feladná, csak azért, hogy észhez térjen.
Azért sem. Mert neki ezt mondták. Őt így tanították. Az igazság meg elmehet mellette.
Búcsút is int a csinos vörösnek, és ellovagol X-szárnyújával a naplementébe.
Mint akinek igaza van.
Csakhogy nincs.

Pedig az alapötlet jó. Új lendületet adhatott volna a Jedi és Sith hiányban szenvedő Kiterjesztett Univerzumnak. A történet vonalvezetése is szórakoztató. Látványos helyszíneken és kalandokon ível át, új figurákkal és helyszínekkel, őrizve a régi képi hangulatot.
De ezzel a hőssel, csak azok képesek azonosulni a befejezés után is, akik komolyan hiszik, hogy a Birohadalom hasznos találmány. Nekik bizonyára az is belefér, hogy a Lázadók kalózok módjára, késpárbajjal intézik az előléptetést.
Nekem nem. Aki ezt írta, az bizony túl sok Judge Dreedet olvasott. A vérszag pedig, olyannyira az agyára telepedett, hogy komolyan elhitte ebbe az irányba kell megváltania a Star Wars galaxist. És persze pont neki.
A másik tábornak javaslom elolvasásra, elemzésre, és továbbgondolásra. Csak néhány képkockát kellene lecserélni, és az egyik legjobb Star Wars legenda lehetne belőle.
Mert Kir-nek ugyanúgy kellene észre térnie, ahogy Luke hajítja el a szablyát, vagy ahogy Vader teszi azt a Jedi visszatér végén.
Akkor mese lenne. Így 80-as évek. Kíméletlenül.
Persze mindig akad néhány harcos, aki a védelmébe veszi az ilyesmit a realista és valósághű varázsszavakkal felvértezve. Nem kellene.
Egyrészt mert nem igaz, hogy attól hogy egy hős kemény bármi is reálisabb lenne. Másrészt, mert a Star Wars sosem volt reális. Arról szólt, hogy kéttucat evok, egy R2-es, egy hisztis hercegnő, egy tétova farmerfiú, meg egy nemnormális csempészduó elcsipázta a rosszfiúkat. Hol volt ez reális? A mesében.
Ha valaki új hangulatot akar, indítson új címet, új világgal, új történettel, új szereplőkkel, és ne a Star Wars vagy Star Trek logóra utazzon.
Az már a jófiúké. Bocs.

Forrás: Hálózsák