John Crichton űrhajóst egy mágneses hullám ragadja a világegyetem egy távoli az elnyomó Békefenntartók által uralt szegletébe, egy börtönlázadás kellős közepébe. Moyá-t a Leviatán rabomobilt épp ekkor szabadítja meg bilincseitől három szökevény. Váratlan érkezése miatt baleset történik és egy békefenntartó pilóta életét veszti. Bialar Crais kapitány Crichton-t teszi felelőssé öccse haláláért, és a bosszúvágytól elvakulva, flottaegységével a Moya üldözésére indul. A Moya újdonsült legénysége -melynek tagjai közül különböző okokból senki sem térhet haza -a Feltérképezetlen Területek felé veszi az irányt.
A komputerrel animált grafikus imázsos sci-fik előretörésével, háttérbe szorultak, az olyan szakmák, mint a bábkészítés, a maszkmesteri munka, a kosztűm készítés, vagy a díszletezés.
A Jim Henson cég melynek olyan emlékezetes pofákat köszönhetünk, mint E.T., Yoda, Breki vagy Ms. Röfi, ezt a saját bőrén érezhette.
Alighanem e szakmák utolsó erődemonstrációjaként született a Farscape. Bele is adtak apai-anyait. A Moya nevű biomechanikus leviatán, nem szokványos hajó, ahogy a fedélzetén gyülekező karakterek sem szokványosak.
Kevés azonban elmondani róluk, hogy van itt kérem egy szimbióta pilóta, egy anarchista papnő, egy nagydarab harcos, egy aluszékony és így száműzött despota, meg egy érzéki tolvajlány. Ezeket a figurákat látni kell!
A sorozat hangulatosan indít. De hiába minden szakmaiság. Akárcsak az eredetileg Roddenberry által írt Androméda esetében, a tv közönség itt sem, ebben az esetben sem erre vevő.
Láttam néhány korai vázlatot a békefenntartó katonák óriási páncéljairól. Talán ha ezek megvalósulnak, és szintúgy lenyűgözik a rajongókat, mint a sorozat hőseinek kinézete, más irányt vesz a show. Akkor lehetett volna belőle egy jó kis, békebeli, lázadós űropera.
De nem rossz, az elsőként kialakuló koncepció sem. A félig ártatlanul megvádolt, félig pedig bűnbánó karakterek futnak üldözőik és bűneik elől. Keresve a hazajutás útjait, és a bűnbánat ösvényeit.
Ez a hangulat még egyedi is, és szerethetővé is teszi a karaktereket. Manapság azonban kevés. Pedig talán jobb lett volna itt abbahagyni, mint egy plasztikus, de kudarcot vallott kísérletet, ami nem megy, az nem megy alapon.
Akkor legalább maradt volna egy aranyos meséjük, szerethető, vállalható, csak épp alacsony nézettségű karakterekkel.
Író hiányában az első évadok epizódjai laposra sikeredtek. A Star Trekesen lassú kalandok felett már eljárt az idő. A díszlettelen bolygók, éles kontrasztot alkottak a látványos csapattal.
A maszkmesterek erre horrorfigurákkal rukkoltak elő. Az ötletes üldözőt, a látványosabb Scorpiousra cserélték. De a bolygók felszínén is egyre több lett a gyomorforgató teremtmény.
Amikor ez is kevés volt, menetrendszerűen jöttek a latexes hölgyek is. Nem gond, régi jól bevált elemei a receptnek. De önmagukban kevesek ahhoz, hogy eladják a showt. Közben ami igazán hiányzik, a világegyetem továbbra is költséghatékony maradt.
A szupertitikos békefenntartó bázis málladozó falait pédául föld alá kellett süllyeszteni, hogy valamennyire hihető legyen. De egyre több lett a komor hangvételű epizód is.
Az újabb évadok nem jutottak el hazánkba, nem is siettem beszerezni őket. Láthattuk viszont a finálét. Peacekeepers War címmel.
Eddigre szeretnivaló hőseink idegrángó fegyverfüggő háborús zombikká lettek, remegő ujjaikkal folyamatosan a ravaszon. Itt mér nem csak ellenfél ordít ellenfél képébe tolt fegyvercsővel, hanem barát is baráttal. Amikor Aeryn az ő magzatát hordozó Rygelt fenyegeti pisztollyal már rég túl vagyunk azon is, amikor azt mondhattuk volna, hogy a dolog önmaga paródiájába fulladt.
Ezek után én már nem is vagyok kíváncsi a közbenső epizódokra. Horroron én többnyire csak nevetni tudok. Vagy sírni, ha gyerekek elé tálalják.
Ellenben mindig örömmel veszem kézbe, az egyetlen képregényre írt epizódot, ahol a rajzolók hangulatos űropera világot rajzoltak, a hangulatos űropera figurákhoz.
Na ez az a sorozat, amit ha nem vagy Zed, nem is kezdek el nézni
Nekem az első évad tetszett, bár a másodikat jobbnak tartom. Egyszer meg majd csak megnézem a közbenső részeket is, mert a Békefenntartó Háború eléggé kibillentette a szereplőket (bár Chrichton amúgy is kezdett elmehibbant lenni, amit nem is csodálok), és én azért kivánci vagyok, hogyan jutottak el odáig. A horror vonal meg… hát nem tom, Scorpius szerintem minden, csak nem félelmetes. Meg még emlékszem pár röhelyes gyíkra és keselyű-izéra, de azokon meg röhögni tudtam, olyan gagyik voltak Szvsz a bábuk odáig voltak jók, hogy megalkották a Moya legénységét. Pilóta és Rygel iszonyú jóra sikerültek, ám minden más báb borzalom volt. A maszkok viszont remekek.
Scorpi ijesztő. Nem önmagában, hanem a vallató székében kifordult szemekkel ordító főhőssel, a cellájában raboskodó őrült Starkkal. Rémísztő. Nem azoknak, akik az Alien vs. Predatort tolják, hanem a többi nézőnek. Ezt nem érti meg sok rajongó, és producer sem. A neten hangos borg és sith imádók, nem reprezentatív minta. Világokat kell teremteni, nem szörnyeket. Akkor lesz nézettség is. Vader is megkínozta Solo-t, de ingerküszöbön belül.
Azonkívül még ha igazad is van, és csak én tartom soknak, akkor is kevés önmagában néhány pofás gonosz. Ezért is várom nagyon az új B5 filmeket és Star Wars szériákat. Nem vagyok oda a komputeres hátérért, de ezek most szépnek ígérkeznek. Veszettül unom már az egydíszletes, ijedj meg vagy nem vagy rajongó sorozatokat.
Egybként a B5-ben pofás hajók is lesznek, amiről rögtön eszembe is jutottál. A magyar klub oldalán elérheted a forgatási naplókat, cikkeket.
1. Nem tolom az Alien vs Predatort két okból. Egy, tolni csak játékot lehet, de nincs Alien vs Predator című játék. AlienS vs Predator játékok vannak, de a kettő messze nem ugyan az. Kettő, ha a filmre gondoltál, akkor is tévúton vagy, mert az Alien vs Predator szar és megcsúfolása az Alien szériának. Ez fontos, az AVP szutykos utánzata az Alieneknek (Predator vonalról nem nyilatkozom, azok nálam a “nem rossz, megnézem, ha olyan a kedvem” kategória).
2. Nem értem ezt az egydíszletes dolgot + halálra rémisztésesdit. OK, TV-ben már nem tudnak olyat mutatni, amitől megilyednék, ebben igazad van, de még el tudom képzelni, régen mi volt ilyesztő nekem. De egyrészt, a Trek is tudott azért produkálni, példáúl a Gorn vagy a Tashat megnyúvasztó szuroklény nem éppen a gyenge idegzetűek kedvence, de vehetnénk azt a TNG részt is, amelyben a Csillagflotta Parancsnokság tisztjeit megszálta néhány elég rand bizerák és végül Riker meg Picard szó szerint szétrobbantotta őket, na és ott aztán úszott minden a húscafatokban. És azért a ‘70-es, ‘80-as években ezek nagyon merész húzások voltak (az a cincálás még talán ma is, mintha egy Romero zombifilm lett volna). És azért valjuk be, a B5 árnyai sem éppen barátságos jószágok, sokkal inkább rémalakok.
Egydíszlet kérdése, bár még nem műveltem ki magam B5 témában (de hamarosan meglesz, és akkor már ezzel is tudok dobálózni), de én akár hány részt láttam, az vagy az állomáson, vagy egy Fehér Csillagon játszódott. Így kapásból csak Zahadumot tudom felemlegetni, ami nem ott volt. Lehet rossz részeket kaptam ki, de nekem eleddig ez is nagyon egydíszletesnek tűnik. És végül is a TNG és TOS nagyja is az Enterprise-on van, ha meg lemerészkednek, majdnem mindig sziklás, erdős vagy ennek keverékét találják, nagyon hasonló vetített vagy festett hátterek előtt.
Nna itt megint elvesztél a részletekben. Alienben (mindegy melyikben), Atlantisban folyamatosan rémisztgetnek. TNG-ben volt egy ilyen epizód, normálisabb országokban, ki is vágták.
Abban igazad van, hogy a B5 is egy helyszínen játszódik. De a B5 postban leírtam miben más ez mégis. Ott mindig hozzáadódott valami a monumentális helyszínhez, és egy világ született. Bővebben ott, de megértem ha nem akarod elspoilerkedni egyelőre.
Hát, Atlantisban azért nem rémisztgetnek folyamatosan… bár az elején úgy tűnt, hogy a Wraithek jellegéből fakadóan sötétebb tónusú lesz a sorozat, mint az SG-1, ezt elég jól ellenpontozták egyéb adalékanyagokkal, mint pl. a McKay karakteréből fakadó humorforrás.
Persze, hogy elveszek a részletekben, mivel a részletekben lakik a kisördög, és az teremti meg a világot is.
De hamarosan csak rájövök, mi az a másság 
Az Alien naná, hogy rémiszt, ez az elsődleges célja, hiszen műfaját tekintve sci-fi-horror (illetve újabban már csak akció-kalad, ami szörnyű dolog), ez nem vitás, ez tény.
Atlantisban sem rémisztgetnek. Kezdetben persze, hogy a lidérceket rémalakoknak állítják be, eleve a mitológiai lidércek is ilyesztő figurák voltak. Azonban, van egy jelentős dolog: “Sokkal több a lidérc, mint gondolnád.” Idézet egy lidérctől. És ez igaz. Az SGA éppen elindult egy olyan irányba, ahol bizonyítják, hogy a lidérc nem rémületes alakok, nem gonoszok, max annyira, mint az éhes oroszlán, és érdekes, máris sokkal barátságosabbak (persze, azért még mindig nem fognék velük kezet). Persze, ráírhatod ezt a költségvetésre, pénzszerzési hajlmara, lustaságra, arányra, eladási szándékra, akármire, de az SGA-ban az ember a szörnyeteg, nem a lidérc.
A B5-ös posztot csak addig olvastam, míg nem jött az, hogy spoiler áradat
Az világos, hogy a mi ingerküszöbeink valahol egész máshol vannak. Én igazi inyencénként őrzöm az enyémet. Te a Tiédet már régen elcserélted egy fél liter corelly brandy-re.
De a tendenciákat nem tagadhatod. Az SGA egy sor, ami arról szól, hogy a Lidércek embereket esznek. Egybként minden gonosznak van egy jó indoka arra, hogy miért nem tartja magát annak. Nem kell neki bedőlni. A vámpír, farkasember történetekben is hasonló a helyzet az éhséggel, mégsem tartom, őket sci-fi-nek.
Dehogy félre, egyre
Szerintem az SGA arról szól, hogy civilek és katonák megpróbálnak felderíteni egy ismeretlen galaxist, miközben igyekeznek megismerni egy ős várost, új technológiákat szereznek, új civilizációkat derítenek fel és akár oda is eljuthatnának, ahová ember még nem merészkedett. Csak ez utóbbi lehetetlen, mivel ott voltak az ősök
Tehát, a te metodikádban az oroszlán egy iszonyú gonosz lény, mert a civilizálódás előtt megette az embert is, hasonlóan a tigrishez, farkashoz, medvéhez, stb. És az ember is egy gonosz lény, mert mi is megesszük a nálunk gyengébbet (állatokat). Nekünk is megvan az okunk rá. A lidérc dettó ugyan ez. Hogy kivételesen az ember a tápláléklánc egy alsóbb szintjén van? Hát ez van, voltunk azelőtt is ott. De ez van egy idegen környezetben, ami sokkal valószínűbb, mint az, hogy bárhová megyünk, mi vagyunk az evolúció csúcsa.
A farkasember egy mítikus lény, a lidérc is az. A Stargate alapja a miszticizmus, de mindezt sci-fis környezetbe helyezte. Ettől sci-fi. Van benne tudomány (Carter maszlagai, űrhajók, hipertér, Atlantis, stb-stb-stb) és fantazma (felemelkedett lények, ősi istenek).
Merras csak most látom a hozzászólásod. az ingerküszöbös részt kéretik többesszámba konvertálni.
A lényeg hogy az SGA javarésze erre a problémára koncentrál. ZPM-et kel szerezni, ellenszert kell gyártani, népeket (persze embereket) kell menteni tőlük. Ez mind költséghatékony sztorielem. Míg az ifjúság azon aggódik, hogy sikerüle-e megmenelkülni (szerintem igen), nem morog azon, hogy ez valójában egy nesze semmi fogd meg jól. Akció már létező eszköztárból, elemekből miközben a látniveló valójában nem újul meg, csak a feszültség nő. McKay humora nekem talán épp azért nem jön be annyira, mert tipikus akciófilmres oldóhumor. SG1-ben nem oldottak ennyire, de ott a humor bejött. Bár lehet hogy O’Niell-ék személye miatt. Nehéz is azonosulnom, az egyszer kemény, egyszer lezser Shepivel. Az egyszer jó vezető, egyszer meg pancser Wier-rel.
Rövidebb verzió. Úgy érzem régen utazást kaptam egy-egy címtől, mostanság meg ismétlődő egyproblémás (cylonoknak van egy terve, Wraithek megtalálnak minket) akció-horror konfliktushelyzeteket. Utóbbi már nem köt le.
Mentem Firefly-t nézni.
A harmadik és negyedik évad sokkal jobb, mint az első kettő, vagy a sorozatot lezáró film. Szerintem adj neki még egy esélyt.
Yo. Így az Enterprise 4. szezon felénél mindenre nyitott vagyok. Csak valamelyik tv is adjon neki esélyt.