StarTales

Emléxem, régebben ifjonti hevülettől vezérelve, még gyakran kikeltem az egyre komorabb hangvételű, alpáribb humorú és így egyre ostobább mesék ellen. Alighanem egy ilyen affér után futhattam bele a Shrek-be.
Miután hősünk az első képkockákon egy mesekönyvvel…Nos fogalmazzunk inkább úgy hogy nem rendeltetésszerűen használ egy mesekönyvet, rögtön kinyomtam a televigyorgó szemét
Később persze néhányan megtaláltak a: „Na és a Shrek-ket láttad-e?” kérdéssel, mire én egy emberevő ogre minden bájával levicsorogtam a fejüket. Utólag visszagondolva az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásaimra, talán mégsem véletlenül tartanak nehéz esetnek. Sebaj! Így legalább nem vagyok hétköznapi, és van egy lápom is.
Még később, nem is olyan réges -régen, belefutottam a második részbe, és derengeni kezdett, hogy azért van itt tartalom is. Nem halasztottam el hát a sokak számára már sokadik ismétlés alkalmával, az első részt sem. Sőt! Ezúttal sikerült túllendülnöm az ominózus jeleneten is.
Mit is írhatnék ajánlóként egy olyan meséről, amit rajtam kívül alighanem mindenki más ismer már? Ha akad még olyan, aki mégsem, annak azt, nézze meg bátran! Jól fog szórakozni, és tartalmasan. A többieknek meg hadd idézzem egy immáron alighanem közös kedvenc poénunkat:

-Ez beszél!

-Nem az a csoda, hanem ha elhallgat!