StarTales

Kíváncsi vagy, hogy nyerte meg Lando Calrissian Cloud City-t? Vagy Han a Millenium Falcon-t? Hogy csapta be a corelli a fináncokat? Merre járt Kyle Katarn a Vong invázió idején? Honnan ismeri Leia hercegnő személyesen Tarkin nagymoffot? Hogy vetélkedett Darth Vader és Mara Jade Palpatine kegyeiért? Milyen volt Yoda kezdőként? Megállja-e a helyét Greedo magánnyomozóként? Hogy hogyan segíthet egy gamorreai és egy jawa egy kisemmizett örökösnőn? Miért engedték a rohamosztagos őrök, hogy Chewie cellájában szerelgesse a korábban darabokra lőtt C-3PO-t? Találkozhatott-e Quinlan Vos a kölyök Solo-val? Hogyan tesz rendet egy magányos Jedi egy elvadult peremkolónián? Hiányoznak-e Mace Windu-nak a szülei? Ki volt Padme első szerelme? Békét köthet-e egy rohamosztagos és egy lázadó katona az Endoron? Okozhat-e fejfájást Luke Skywalker-nek a rég halott Darth Maul?

Ha igen a Tales a te sorozatod. Az az csak volt.

A Star Wars univerzumot számtalan kisebb történeten keresztül bemutató képregény sorozat a rajongók egyik nagy kedvence volt. Szerény véleményem szerint, ilyenkor kellene nyaralni küldeni, mindenkit aki változtatni akar.

A Tales-nek nem tett jót hogy előbb túlsúlyba kerültek a paródiák, elkomorodtak a komoly történetek, majd a mainstream irányzat kebelezte be az utolsó füzeteket. Nem mintha Nomad rossz figura lett volna, de inkább az Empire vagy Rebellion címekbe kívánkozott, mintsem a galaxis pillanatait felvillantó apró történések láncolatába.

Számos fantáziavilághoz kiadott novelláskötetből, folyóiratból tudhatjuk, hogy nem is olyan könnyű folyamatosan minőségi történeteket gyártani egy univerzumhoz. A Star Wars galaxis és franchise azonban elég hatalmas ahhoz, hogy belássuk ezt a Dark Horse kiadó szúrta el. Gyakorlatilag bárkiről, bármiről írhattak volna a fantáziairodalom egyik legnagyobb bázisú rajongótáborának, a Star Wars logo égisze alatt. Fantáziával rendelkező írók híján azonban azt sem vették észre, hogy a sorozat címe Tales, nem pedig Poen vagy Action.

Miután kifogytak azokból az ötletekből, amelyek adták magukat, új szereplők, új helyszínek, új konfliktusok után kellett volna nézniük. Ehelyett összeeresztették Han Solo-t Indy Jones-szal. Élettörténetet próbáltak kreálni a Leia által lelőtt rohamosztagosnak, és az ifjú Darth Maul-ra is írtak valamit, amiben morcos pofát vághat.

De a hullámzó színvonal ellenére is tudom ajánlani a Tales-t. Mert jó kezdeményezés volt, és hogy egy közhellyel éljek: mert amíg jó volt, addig tényleg jó volt. Reméljük, visszatér még, több mesével, kevesebb paródiával és erőlködéssel.

A Knights of the Old Republic címet eredetileg a Tales of the Jedi képregényfolyam egyik alsorozata viselte büszkén. Később hogy-hogy nem ez lett két sikeres PC illetve konzoljáték neve is. Most ismét képregény-sorozat indult ezzel a címmel.

Spoiler:

4000 évvel a filmtrilógiák, és röviddel a két játék története előtt járunk. Egy a korábbi háború megismétlődésétől rettegő coruscanti nemeshölgy elit jedi egység kiképzésébe fog. Ezek a padawanok felnőve aztán törvényszerűen elkezdik túlértékelni szerepüket, míg végül egy homályos látomás miatt saját tanítványaik ellen fordulnak.

Zayne az egyetlen túlélő menekülni kényszerül mesterei elől, a Köztársaság elől, majd a Mandaloriak elől is. És ha ez még nem lenne elegendő, olyan csapat verbuválódik köré, ami csak garancia az újabb problémákra.

A cím, hála a kalandos történetvezetésnek, a komor hátteret jól ellensúlyozó humoros csapattársaknak, és néhány régi ismerős fel-felbukkanásának, az elsőre logikátlannak tűnő meredek indítás ellenére is jól teljesít. Kérdés hogy a szerzők előre megtervezték-e a mese végét is, vagy pusztán addig nyúznak egy hatásos alapötletet, amíg ki nem fullad.

A sorozat hazánkban is megjelenik a SEMIC gondozásában