2007. május. archívuma.



Star Trek - Untold Voyages

untoldvoyages.jpg

Talán kevesen tudják de a TOS majdnem megélte a második sorozatot is. Eredetileg az Enterprise modeljét is egy újabb szériához kezdték el felújítani. Aztán alighanem az első Star Wars film Hollywoodot halottaiból feltámasztó sikere miatt, mozifilmek születtek.

Ez a képregény-sorozat az első mozi után veszi fel a történet fonalát, arra a feladatra vállalkozva, hogy elmesélje a második ötéves küldetést. Ebből a tervből öt füzet valósult meg.

Az elsőben Kirk dilemmázik azon, hogy ragaszkodjon-e a kapitányi székhez, amihez néhány klingon cirkálónak is akad hozzáfűznivalója. A másodikban Spock és a fiatal Saavik történetét olvashatjuk. A harmadikban a múltjával szembenéző McCoy doki kap borítót. A negyedikben Sulu, Chekov és Uhura kerülnek döntési helyzetbe. Míg az ötödik füzetben megérkező piros egyenruhák mellé kapunk egy kapcsolatfelvételes sztorit igazi szürke ufókkal.

A grafikája kiemeli a többi korabeli Star Trek comics közül. A hangulatra sem lehet panaszunk. A szerzők ismerik az univerzumot, és ennek hála, ismerős karakterek bukkanak fel, ismerős helyszíneken. Végig úgy érezhetjük, hogy a második sorozat elkészült. Kár hogy öt füzet után levették a műsorról.

Star Wars - Chewbacca

chewbacca.jpg

Az egyik kedvenc Star Wars képregényem. Még ha Chewie-nak meg is kellett halnia érte.

Miután a sokadik folytatáskönyv született meg ugyanarra a három főszereplőre, ugyanazzal a három arccal a borítón, és ugyanazzal a történetvezetéssel, amivel Timothy Zahn rukkolt elő Új Köztársaság trilógiájában, világos volt, hogy előbb utóbb a főhősöket nem elég felváltani egy új nemzedékkel, hanem meg is kell őket ölni.

Az első óvatos próbálkozás Crix Madine tábornok elveszejtése volt a Sötétkardban. A rajongók fel se vették. Eljött hát az idő, hogy valaki nagyobb szereplő is bedobja a kulcsot. Kérdéses volt azonban hogy meg lehet-e ezt játszani minden idők legsikeresebb sf címével és rajongóival. A New Jedi Order-ben végképp főszereplőkké váló Jacen, Jaina és Anakin OrganaSolo mellé már születik egy kis Ben Skywalker is. Eljött hát az írók szerint Luke Skywalker ideje is. Az ekkortájt a prequelen ügyködő Lucas szerint meg nem. Így mindannyiunk kedvenc kékszemű wookie másodpilótája húzta a rövidebbet. A rajongók erre berserker dührohamot kaptak. A franchise azóta sem mert ujjat húzni Skywalkerrel. Inkább előreugrottak 100 évet, amikor már biztos hulla.

Az NJO-t még nem olvastam, nem tudok róla véleményt mondani. A kashyyyki hősnek emléket állító képregény-sorozat viszont igazi telitalálat. Keretét a két robot adja, akik meglátogatják elesett barátjuk ismerőseit, hogy összegyűjtsék még nem ismert történeteit. Kapunk egy-egy mesét az apjától Attichuk-tól, feleségétől Mallatobuck-tól, egy tandroshi rabszolgavadásztól, Mala-tól (a Vader’s Quest-ből ismert fejvadásztól), Wedge-től, Lando-tól. Végül Leia hercegnő ejt könnyeket barátjáért, Luke Skywalker idézi fel, hogyan áldozta életét mások megmentéséért, majd Han Solo történetével búcsúzhatunk el tőle végleg. Ezek az anekdoták együttesen, pedig pontosan azt a hol humoros, hol lelkes, hol áldozatkész karaktert rajzolják ki, aki a fenti képen is látható.

A legkedvesebb pillanatom, amikor Solo azzal hozza zavarba a droidokat, hogy bánatában még mindig, a már halott barátjához beszél. Ezekből a füzetekből egy régi ismerős int búcsút nekünk rajongóknak is. Bárcsak mindegyik SW, ST, stb. történetben ennyi lenne a tartalom!

Forrás: http://www.newgen.hu/

 

New Avengers

tna.jpg

A szuperhős képregények egyik nagy előnye a piacon, hogy szuperhősre bármilyen sztorit lehet írni. Sci-fit, westernt, fantasy, krimit, horrort, stb. Ezzel bevonva mindegyik irányzat rajongóit. Így ha kell Pókember űrhajóra pattan, időutazik vagy épp Drakulával találkozik. Más kérdés, hogy ez jót tesz-e maguknak, a karaktereknek, akiket valljuk be, egy-egy a végletekig egyszerű alapötletért, alapkonfliktusért szeretünk. Persze hogy nem.

Épp ezért örültem, amikor a régóta koncepciótlan Bosszú Angyalait Bendis elkezdte gatyába rázni, mondván most majd reálisabbra veszi a sorozatot. Sok régi rajongó persze nem fog egyetérteni velem, de -szvsz -épp ideje volt.

A cím túl régóta ragaszkodott kevésbé sikeres karakterek szerepeltetéséhez, pusztán azért, mert évtizedekkel korábban alapítótagok voltak. Nem azt állítom, hogy nem voltak jó figurák, vagy nem volt meg a maga egyéni bája a kalandjaiknak. De ez önmagában kevés. Hiszen ők nem csak egy szupercsapat voltak, hanem a “világ leghatalmasabb hősei”. Akiket kimondva vagy kimondatlanul, de a Marvel Igazság Ligájának szántak. Persze csak miután a konkurens kiadó húzónevére adott első válasz a Fantastic Four inkább családként semmint csapatként futott be.

Csakhogy amíg a DC nagy csapata mindig is a legjobb eladásokat produkáló hősökből állt, az Angyalokat kevésbé sikeres nevekből toborozták. Ráadásul nem mindannyiuk volt az a kifejezett hőstípus. Az ostobának tartott Hulk ezt még rögtön a második füzetben belátta és távozott. A viharisten Thor azonban egymaga megkérdőjelezte hogy akkor mi szükség a többiekre? Darázs, Hangya, Sólyomszem, Skarlát Wanda, Higanyszál és a többiek, pedig lehet, hogy jó karakterek voltak, de ismeretségük nyomába se ért Pókemberének vagy a menőbb X-Men -eknek, akiket megint csak valami rosszul értelmezett hagyománytiszteletből, sosem léptettek be véglegesen a főszereplők közé Ehelyett be kellett érniük egy tagsági igazolvánnyal.

Az új felállás -Captain America, IronMan, Spider-Man, Wolverine, Luke Cage -alapján úgy tűnt Bendis érti mi hibázott eddig. Az viszont már kevésbé meggyőző, hogy személyes kedvence Spider-Woman (aki helyett sokkal jobb lett volna Ms. Marvel), és a nagyjából Thor feladatkörét betöltő Sentry lesznek-e valaha is olyan népszerű karakterek, mint társaik. Egy új figura Ronin viszont telitalálatnak tűnik.

Az alapötlet egyszerű de hangulatos, akár a régi G. I. Joe rajzfilmsorozat. A Ryker szigeti börtönből szabotázs szabadít ki nagyvenvalahány rosszéletű szupergonoszt, egy nagyobb és szövevényes hátterű összeesküvés részeként. A helyszínre siető hősök helytállását látva Cap és Vas újjászervezik csapatukat.

Ez elegendő is volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet, és új rajongókat toborozzon. (Például engem.) De a sok szálon, sokfelé futó történet csakhamar elbizonytalanította olvasóit, merre is tart Bendis, ha ugyan tart valamerre. A Vadföldre, vagy Sentry agyába tett kiruccanások mindennek voltak nevezhetőek, csak éppen reálisnak nem. A Japánba Roninért tett utazás, vagy Spider Woman múltjának feltárása, pedig csak tovább bonyolította az alapokat.

A koncepciónak végül a Civil War tett be, melynek konfliktusa épp a két főszereplő között hasadt és mérgesedett el leginkább. Jelen állás szerint Cap halott, Vasember újabb csapatokat vezényel a S.H.I.E.L.D. igazgatójaként, köztük egy Mighty Avengers nevűt, a New Avengers meg éppen ő előle menekül.

Félő hogy az egyébként sikeres Civil War ára, az első olyan csapatösszeállítás volt, mely felvehette volna a versenyt a Superman, Batman, Wonder Woman vezényelte JLA-val. Sajnos ezt látszik bizonyítani az is, hogy a cím a 30. szám körül, máris jelentősen gyengébb grafikával fut.

Forrás: http://yggdrasil.extra.hu

Justice League of America

jla.jpg

Az Igazság Ligáját szuperhősök alkotják, akik arra szerződtek, hogy megvédenek bennünket. Teszik ezt több mint 60 éve. Az Őrtoronyban laknak. Egy szatelliten a fejünk fölött. Na jó csak egy másik realitásban, de ott tényleg. Ha nem hiszed, nézd meg a róluk készült dokumentumfilm-sorozatot a Cartoon Network-on! Ha már ott jársz, nézd meg a Tini Titánokat is!

Eddig jól teljesítettek. Fő képregény sorozatuk már ötödszörre indul újra. A sok mellékcímről nem is beszélve.

Lássuk csak kik is ők:

Supermant mindenki ismeri. Messziről jött, hogy a legnagyobb földi hős legyen. Ezért sokan szeretik, mások meg kevésbé. Mindenesetre olyan valaki, aki még mindig jóra neveli a gyerekeket. Ezért pluszpont jár neki.

Batmant is mindenki ismeri. Őt mindenki szereti is. Aki nem, nézesse meg magát egy arkhami orvossal Gotham City-ben.

Wonder Woman. Amazon, nagykövet, hercegnő, istennő. Nem látszik rajta a 60 év. A férfiak kegyetlen világában harcol az elesettek jogaiért.

Fekete Kanári: Ugyanez szőkében, harisnyában, bördzsekiben.

Green Arrow: Egy volt Errol Flynn rajongó, milliomos, aki rájött mekkora görcs is volt eddig. Azóta ő osztja az észt és a kritikát. Egy igazi lázadó jellem, Robin Hood jelmezben. Bizonyos tekintetben ő a DC univerzum Wolverinje. A megmondó ember. (Mint én ebben a blogban. Heh-heh.)

Green Lantern. Egy galaktikus őrség tagja egy energiagyűrűvel, mely gyakorlatilag minden kívánságát teljesíti.

Flash: Villámgyors poéngyáros.

Hawkwoman: Egy szárnyas, buzogányos vörös a Sólyomemberek világáról. Jobb, ha nem bosszantod fel.

Marsbéli Vadász: Fajának utolsó túlélője. Naná, hogy zöld. Alakváltó, telepatikus és más képességekkel. Kicsit komor, de csak azért mert szeretné, ha a Föld népe nem jutna az övéi sorsára.

Aquaman: Atlantisz királya, aki gyakran zabos az óceánját szennyező felszínlakókra.

Captain Marvel: Egy kölyök, aki ha azt kiáltja, hogy Shazaam felnőtt szuperhőssé válik, de továbbra is egy kissrác lelkületével űzi a gonoszt.

…és persze 60 évnyi futószalagon gyártott varia után még sokan mások.

A DC szuperhősök se nem jobbak, se nem rosszabbak Marvel-es kollégáiknál. Nehéz is volna, hisz a két kiadó olyan tempóban koppint egymásról, oda-vissza, hogy ahhoz képest egy ping-pong meccs sakkparti. Eddig valahogy mégis a Marvel címek kerültek túlsúlyba, a hazai portálokon. Bár az utóbbi időkben egyre több DC cím tünedezik fel a honosító oldalakon…

 

Y - The Last Man

ythelastman.jpg

Mary Shelley Frankeisten című regényét és az abból készült mozit sokan ismerik. Egy kevésbé ismert novellája a The Last Man, egy olyan katasztrófáról szól, amelyben minden férfi meghal. A nőknek, pedig szembesülniük kell azzal, milyen alárendelt szerepet is töltöttek be a társadalomban, mely így működésképtelenné vált.

Az alapötletet napjaink hangvételére átültető képregény-sorozat sem indít kevesebbel. Az első füzet végi szemelvényben elolvashatjuk, hány olyan szakma és vezető beosztás létezik még ma is, amelyeket nők alig, vagy egyáltalán nem töltenek be.

A tragédia után a modell -lányoknak új szakma után kell nézniük, például hullaszállítókként. A hippik szembesülnek a ténnyel, hogy a rock-zenekarokban sem a lányok hegedültek. És ez még csak két egyszerűbb feladvány egy olyan világban, ahol gyakorlatilag megszűnt a tömegközlekedés, nincsenek többé politikai és vallási vezetők, és katonai fölénybe kerültek azok az országok, melyeknek seregében nők is szolgálhattak.

Egy magváltozott világban, ahol adódik a kérdés, hogy három asztronauta közül, a két értékessé vált férfi, vagy a lovagiasság okán még mindig a nő hagyja el előbb az életveszélyessé vált mentőkabint? Hogy van-e még értelme színházi előadást írni, és ha van, akkor az a darab férfigyűlölő vagy habkönnyű legyen-e? Hogy vajon tényleg börtönt érdemeltek-e azok a nők, akik bántalmazásuk után követtek el erőszakot?

Hogy érdemes e új társadalmat építeni a régi romjain, és ha igen, lehetséges-e még?

A cím nagy húzása, hogy üzenetét feszült cselekménysorozaton át juttatja el a fiatalok még olvasni tudó részéhez. A történet indulásakor ugyanis nem kapunk magyarázatot a katasztrófa mibenlétére. A főszereplők, pedig mindannyian saját magukat okolják a történtekért.

Vajon melyikük a felelős? A doktornő, aki gyermeket klónozott? Az ügynöknő, aki egy ősi ereklyét lopott el? Vagy az egyetlen túlélő hímnemű, aki épp telefonon kérte meg szerelme kezét a világ túloldaláról?

Miközben a főszereplőkkel együtt a titkok nyomait követjük, az egyes füzetek tükröt tartanak felvilágosultnak hitt világképünk elé. Egy eredeti történetfüzérrel gondolkodtatva el, egy komoly témáról. Eddig az ellaposodás vagy a kifulladás minden jele nélkül.

A sorozat hazánkban is megjelenik a Kingpin kiadó gondozásában és Vertigo nevű kiadványában

Midnight Nation

midnight-nation.jpg

Hajléktalanok, munkanélküliek, betegek, magányosok. Emberek, akiket a többi ember már nem akar látni. Lassan tényleg láthatatlanokká válnak, és átcsúsznak egy köztes világba. Itt a már korábban elveszett lelkek vadásznak rájuk. Ők az Éjszaka Népe.

Egy rendőr. Kiábrándult a munkájából. A felesége elhagyta. Ő is idekerül. De ő még visszaszerezheti a lelkét. Ha végigmegy az úton, melyen előtte még senkinek sem sikerült….

Laurel. Egy bájos, dühödt kísérő. Sokadik útján. Sokadszorra szerelmes. Ez a sorsa. Vagy a feledés. Hacsak az egyik kiválasztott vissza nem szerzi a lelkét…

…és egy út. Sosemvolt tettek tárházával. Ismerős és ismeretlen ördögökkel. Önmagunk múltbéli hibáival. Hibáink jövőjével. Eljövendő önmagunkkal.

A Midnight Nation csak azért nem a kedvenc képregény-sorozatom, mert jms megírta a Rising Stars-t is.

Forrás: www.kepregeny.net

 

Rising Stars

risingstars.jpg

4400? Heroes? Gyenge hollywoodi utánzatok. Itt az ideje, hogy megismerd az eredetit! Amit egy filozofikus gondolkodású, igazi író írt fiataloknak. Azoknak a fiataloknak, akiket szerinte cinizmusra kell nevelni, mert ez később meghálálja önmagát. Azokról a dolgokról, melyekben hisz. Hogy sok van, ami elválaszt minket, de még több, ami közös bennünk. Hogy szebbé lehet tenni a világot, még ha ez személyes áldozatokat is követel.

Egy fényjelenség csapódik egy amerikai kisváros mellett a Föld-be. Az ekkor magzati állapotban lévő, éppen születő, vagy éppen megfoganó 113 gyermek, később különleges képességeket mutat. Vajon kik ők? Milyen céllal érkeztek?

A kormány és a hatalom szeretné tudni és irányítani őket. Nekik maguknak, pedig tudniuk kell. Hiszen felnőve döntést kell hozniuk. Mint nekünk mindannyiunknak. Ha képesek rá merjenek-e változtatni a világon. Jobbá tehetik-e azt kockáztatva, hogy esetleg rontanak rajta? Vagy megtehetik-e, hogy nem tesznek semmit, hogy később aztán azzal a tudattal éljenek, hogy meg se próbálták?

Jms a tőle megszokott precizitással és leleménnyel vezeti története szálait a végkifejlet felé. A füzetek magukban is ütősek, de együtt olyan alkotássá állnak össze, mely önmagában igazolja, hogy a képregény művészet. Manapság amikor annyira elcsépelt szóvá vált a zseniális jelző, mit lehet mondani valamire, ami tényleg kitüntető jelzőket érdemelne? Talán azt, hogy a sorozatból mozifilm is készült volna, de a szerző inkább lemondott róla, mintsem hogy egy szuperhős film szintjére butítsák?

Komor színfalak mögé néző következettesége ne riasszon el senkit! Igaz, hosszú mese, komoly történet, de ha a végére érsz, egy életre szóló olvasmányélménnyel és egy komoly tanulsággal lehetsz gazdagabb.

Csak azért nem a kedvenc képregény-sorozatom, mert jms megírta a Midnight Nationt is.

Merras kritikája a sorozatról: http://www.sfportal.hu/content/view/734/89/

Forrás: www.kepregeny.net

Star Trek The Blood Will Tell

klingons.jpg

A vér beszél …klingonul.

Bevallom mindig attól féltem, hogy a klingonok saját sztorit kapnak és a színvonal célbaveszi a Judge Dreed, Punisher vagy Lobo történetek filozófikus magasságait és mélységeit. Szerencsére, ennél azért többről van szó.

A Klingons nyitánya az eredeti sorozat egy klingon ihletésű epizódját mutatja be, klingon szemszögből, klingon nyelven is. Utóbbi megértéséhez, azt hiszem előbb el kell látogatnom egy klingon kantinba, és hagyni hogy egy harcostárs üdvözlésképpen homlokon fejeljen a csonttaréjával.

Az első fűzet az Organia bolygóért folyt incidenssel indít. A történetet egy klingon nemes és csinos unokája párbeszédén keresztül ismerhetjük meg, miközben természetesen felbukkannak olyan régi ismerősök is, mint Kagh, Kor, Kirk, Spock, és egy képkocka elejéig, a homlokredő nem redő magyarázat okán még dr. Phlox is. Hangulatosnak hangulatos, a rajzok sem rosszak, és a sztorira sem lehet panasz, hisz a TOS egyik legpatinásabb epizódját vehetjük szemügyre. Csak ezúttal a másik oldalról.

Mondjuk én itt ismét, némi ötlettelenséget vélek felfedezni, de ne legyünk telhetetlenek. Amíg a régi epizódokat veszik sorra, addig legalább van egy járókeret az írók kezében. Meglátjuk ezzel is orra esnek-e. Ha jól veszik az akadályokat a végén még egy igazi kuriózum is kikerekedhet a kezdeményezésből. Márpedig gyanús hogy a régi epizódok sorjáznak a következő részekben is, hisz a második füzet reklámja bizonyos tribbliket emleget.

Akinek pedig ez sem lenne elegendő, az IDW kiadó ígéretei szerint szeptembertől sorra kerülnek a többi nép képviselői is. A vulkániak, a gorn, a borg, az andoriaiak, az orioni rabszolganők, és a romulánok.

Mit lehet ehhez még hozzáfűzni?

Quaplá!

Forrás: http://www.urszekerek.hu/

Star Trek The Space Between

spacebetween.JPG

Egyrészt jó újra látni a színes egyenruhákat, találkozni Worf-al és a többiekkel, eredeti közegükben, ahol a pozitív jövőképet még élik, és nem kritizálják a szereplők. A szerzők jól elcsípik a karaktereket és kapcsolataikat, legyen szó Ro Laren lázadó nyűglődéséről, a Worf-Riker-Deanna háromszöget túlélő barátságról, Picard felfedezésvágyáról, vagy épp Data törekvéséről az emberi lét felé. Az új szereplők is mintha valamelyik évadból léptek volna elő.

Másrészt be kell ismernem, hogy csak rajongásom miatt lelkesedek a füzetekért. A történetek gyakran ötlettelenek. A szereplőket életveszélyes helyzetbe hozzák, azután kihozzák őket belőle. Ennyi. Pedig milyen jól indít például az a füzet is, amelyben egy NX-02-es kompra bukkan Picard régészcsapata. De hiába várunk izgalmas epizódra, a kompot anno ellopták, itt meg csak azért izgulhatunk, vajon kapitányunk túléli-e a régésztábort tizedelő gyilkos támadásait. Megsúgom: igen. Ahogyan Worf felderítő csapata is az idegen kolostorban fézerimmunissá mutálódott helyi zoombie-k támadását.

És hogy ne csak kritizáljak, hanem nagyképűen megoldást is ajánljak, az első füzettel lehetett volna mit kezdeni. Ebben egy nép történelme és jelene változik meg egy központi komputer miatt. Ha ezt nem zárják le egy rész után, hanem teszem azt, kibontják az egész Föderációra, máris megváltozott körülmények között állhatna helyt számos szövetség és karakter. Hőseink szembesülhetnének a kérdéssel, hogy vajon mindent jól tettek-e az elmúlt évek alatt? Hogy aztán persze az Időirányelv miatt mindent visszaállítsanak a helyére.

Ha már a közbenső űrt akarjuk kitölteni sokat látott szereplők régi kalandjai között, talán érdemesebb lenne csak olyankor leporolgatni őket, ha még valami újat is tudunk róluk mondani. Ennek a címnek ez csak ritka pillanatokban sikerül. Történetei csak töltelékepizódokként állnák meg a helyüket a sorozatban. Ahhoz hogy jobbak legyenek, jobb írók kellenének. De így sajnos a The Space Beetween lapozgatása közben is fel-felmerül a kérdés: Tényleg csak ennyi maradt Roddenberry viziójából?

Clone Wars Adventures

clonewars.jpg

Újabban a nagyobb képregény-kiadók a fogyasztók kora szerint is kategorizálják címeiket. (DC-Unlimited, Marvel - Adventures) Hogy ez mennyire hatásos megoldás azt nem tudom. De én, mint a könnyedebb hangvételű sci-fi-k nagy rajongója csak üdvözölni tudom, hogy végre újra gyerek lehetek, ha kedvenc orgánumomról van szó.

Ha tetszett a Clone Wars rajzfilmsorozat, ha nem veszed véresen komolyan a Star Wars univerzumot, és belefér egy-két műfajt-parodizáló kikacsintós poén, a hasonló című képregény-sorozat is be fog jönni.

Arról nem beszélve, hogy itt végre megmozdulnak a Jedi lovagok is. Mi több, nem csak megmozdulnak, de statisztákból egyenesen főhőssökké válnak. Bizony hajókat vezetnek, klónkatonákat irányítanak, csinos nőket mentenek, poénkodnak, vitatkoznak. Élnek.

A karikatúraszerű rajzok senkit se riasszanak vissza. Aki kicsit is konyít a rajzoláshoz, az tudja, hogy egy-két vonallal vázolni egy karaktert, igazi rajztudást követel.

 




  • Kiemelt linkek


  • SEO, Friss hírek, információk, Napellenző, Sci-fi & fantasy news, Szemüveg, női magazin. Üzleti ADSL
    Joomla Toplista SG.hu