StarTales

Sokévnyi Erő-elvonás után engedélyezték négy írónak, hogy folytatást írjanak, minden idők legsikeresebb spacefantasy legendájához. Közülük Timothy Zahn története jelenhetett meg elsőként. Előre borítékolható eladási sikerek után jöhettek a többiek, és még sokan mások. Publikálása után általános volt a vélemény, hogy azért nem az igazi. Később, pedig éppen ez a három cím vált a minőség védjegyévé, sok további könyv, sőt sokak számára még az újabb filmekkel szemben is. Így válnak az újdonságok klasszikussá.

Zahn meséje nem próbál az eredetinél nagyobb konfliktust, keményebb főgonoszt vagy nagyobb hőst teremteni. Sok tekintetben nem is folytatás, csak lezárás. Utózönge. Epilógus. Ebben rejlik ereje, és gyengesége is. Egyrészt hihető, hiszen illeszkedik a Trilógia adta keretek közé, másrészt kissé száraz, hisz nem feszegeti annak határait.
Zavaróan hathat az is, hogy itt már nem Luke, Leia és Han a főszereplők. Persze jelen vannak az elejétől a végéig, de karakterük nem fejlődik tovább. Nehéz is lenne. Ők, már befutották pályájukat. Megvívták harcukat. Helyettük azonban van itt három új szereplő, akik nagyon is formálják sorsukat és a galaxis jövőjét.

Az igazi főhős ezúttal Mara Jade az Uralkodó Erő-érzékeny ügynöke, kit két éves kora óta a Birodalom nevel. Telepatikus kapcsolatban áll gazdájával annak halálkor is, aki így elplántálja benne utolsó parancsát; meg kell ölnie Luke Skywalker-t. Ám találkozásuk után, valahogy mindig sikerül megindokolnia erre miért is nem kerít sort.
Aztán itt van még Talon Karrde, a civilizál információüzér, aki bizonyítani akarja a csempész nem feltétlenül barbár is egyben. Ő pedig bármennyire is szeretne semlegesnek tűnni, valahogy mégis mindig jól választ, ha már döntésekre kényszerül.

Velük ellentétben, bármekkora taktikai lángelme is, Thrawn főadmirális képtelen a fejlődésre. Disztingvált viselkedése, kimódolt beszéde, műveltségének fitogtatása fikarcnyival sem teszi jobb emberré Vader-nél. Mégha flottája (és a rajongók egy része) be is veszi meséjét idealizált céljairól és az általa teremtendő Birodalomról. Ő is éppúgy teszi el láb alól alkalmatlan beosztottjait, ahogy elődje. Csak ő még igazolni is próbálja tette helyességét. Látványos sikerei ellenére trükkjei és cselszövései nem állják ki a végső próbát. Elárult noghri zsoldosai, becsapott csempészek, és egy szolgálatába szegődött őrült jedi klón vágják el, az őket mozgató szálakat, épp amikor azokra a legnagyobb szükség lenne.

Az előbb Új Köztársaság majd Thrawn Trilógia néven elhíresült három kötet szerény értékelésem szerint iparosmunka. Abból azonban a legjobb. Egy már befejezett meséhez írt folytatás, mely sok szereplőt táncoltat sok szálon, sok bolygón. Karakterei továbbélnek más címekben is, és nem csak azért, mert Zahn azóta is az egyik legnépszerűbb író a Kiterjesztett Univerzumban. De ő maga is két újabb kötetet kerekített trilógiája után, melynek cselekménye tíz évvel később játszódik. Ezekben újra bizonyítva nem véletlenül ő lett az első, aki folytatást írhatott a trilógiához. (Ezekről részletesebben majd egy másik bejegyzésben írok.)

Mégis ha rajongói hevülettől mentesen, a maguk helyén akarjuk értékelni a Thrawn Trilógiát, azt kell, mondjuk, hogy ezek a regények szerepjáték regények. Adott univerzum, adott szabályai szerint, adott hősökre írt kalandmodulok. Csak épp egy nagyon népszerű sorozat alapkönyvéből, egy profi író által generált kockadobásokkal. Ahhoz azonban hogy az igazi nagy folytatás lehessen, sokkal több kellett volna. Például, hogy az EU írók is használhassák a Sith nevet, írhassanak a Jedi-Rend múltjáról, tartogathassanak néhány meglepetést, nem várt fordulatot, az olvasóknak, ahogy Lucas is tette azt moziról-mozira.

E támogatás helyett, mostoha sors jutott osztályrészül a könyveknek. Lucas afféle alternatívaként aposztrofálta őket, persze csak jóval azután hogy már eladta őket. Klón-háborúját anélkül vezényelte le, hogy megemlítette volna a Spaarti hengerek, Katana cirkálók, C’boath nevét, vagy a klónmester kifejezést. Pedig ezek is csak annyit foglaltak volna, mint Quinlan Vos neve. Ezzel aztán sikerült újabb kis vitát generálnia, rajongók és rajongók közt, miközben Zahn továbbra is irogat EU könyveket neki, mintha mi sem történt volna. Érdekes lenne egyszer megmérni egy-egy ilyen műbalhé sci-fi szériák esetében is annyit hoz-e a konyhára, mint zenész és filmes körökben?

Arról szintén nem a szerző tehet, hogy a bestselleré lett történetek sorsa a sorozatgyártás. Követői közt akadtak szintén jó zenészek és jó ötletek, de sajnos tőlük is csak annyit vártak, -mind a rajongók, mind a kiadó -amit Zahn egyszer már letett az asztalra. Köteteket Star Wars logóval, Luke, Han és Leia arcával a borítón. Újabb hosszú éveknek kellett eltelnie, míg a folytatások engedélyezése után, az univerzum történelme is tovább terebélyesedhetett, teret adva újabb koroknak, újabb hősöknek és így újabb meséknek.