Mary Shelley Frankeisten című regényét és az abból készült mozit sokan ismerik. Egy kevésbé ismert novellája a The Last Man, egy olyan katasztrófáról szól, amelyben minden férfi meghal. A nőknek, pedig szembesülniük kell azzal, milyen alárendelt szerepet is töltöttek be a társadalomban, mely így működésképtelenné vált.
Az alapötletet napjaink hangvételére átültető képregény-sorozat sem indít kevesebbel. Az első füzet végi szemelvényben elolvashatjuk, hány olyan szakma és vezető beosztás létezik még ma is, amelyeket nők alig, vagy egyáltalán nem töltenek be.
A tragédia után a modell -lányoknak új szakma után kell nézniük, például hullaszállítókként. A hippik szembesülnek a ténnyel, hogy a rock-zenekarokban sem a lányok hegedültek. És ez még csak két egyszerűbb feladvány egy olyan világban, ahol gyakorlatilag megszűnt a tömegközlekedés, nincsenek többé politikai és vallási vezetők, és katonai fölénybe kerültek azok az országok, melyeknek seregében nők is szolgálhattak.
Egy magváltozott világban, ahol adódik a kérdés, hogy három asztronauta közül, a két értékessé vált férfi, vagy a lovagiasság okán még mindig a nő hagyja el előbb az életveszélyessé vált mentőkabint? Hogy van-e még értelme színházi előadást írni, és ha van, akkor az a darab férfigyűlölő vagy habkönnyű legyen-e? Hogy vajon tényleg börtönt érdemeltek-e azok a nők, akik bántalmazásuk után követtek el erőszakot?
Hogy érdemes e új társadalmat építeni a régi romjain, és ha igen, lehetséges-e még?
A cím nagy húzása, hogy üzenetét feszült cselekménysorozaton át juttatja el a fiatalok még olvasni tudó részéhez. A történet indulásakor ugyanis nem kapunk magyarázatot a katasztrófa mibenlétére. A főszereplők, pedig mindannyian saját magukat okolják a történtekért.
Vajon melyikük a felelős? A doktornő, aki gyermeket klónozott? Az ügynöknő, aki egy ősi ereklyét lopott el? Vagy az egyetlen túlélő hímnemű, aki épp telefonon kérte meg szerelme kezét a világ túloldaláról?
Miközben a főszereplőkkel együtt a titkok nyomait követjük, az egyes füzetek tükröt tartanak felvilágosultnak hitt világképünk elé. Egy eredeti történetfüzérrel gondolkodtatva el, egy komoly témáról. Eddig az ellaposodás vagy a kifulladás minden jele nélkül.
A sorozat hazánkban is megjelenik a Kingpin kiadó gondozásában és Vertigo nevű kiadványában
És a legjobb képregény sorozat szvsz. Értelmes, szellemes, humoros, a szereplők egyből megfogják az embert, és olyan drámai húzások vannak benne, hogy néhol a fejemet fogtam.
Ritka gyöngyszem.
Nálam is bent van az első háromban.